2013. szeptember 1., vasárnap

Iskolakezdés helyett napészlelés :)

 Az előző napi foltcsoportok ugyanúgy szépen látszódnak, a két jelentősebb foltokból álló csoport a 11735 és 11736-os alig alig változott az előző naphoz képest látszólag.
A 11734-es csoport pórus szerű foltjai helyenként kissé összébb álltak, de most sem látható egyetlen jelentősebb vagy nagyobb folt sem a csoportban.

A rendkívül rossz átlátszósági viszonyok miatt fáklyamezőt nem láttam a napkorong szélén. Fátyolos, szeles idő volt, 28-30 fok, felhőátvonulásokkal tarkítva.












Az északi féltekén található óriási filament kissé változott csak az előző naphoz képest. Annak ellenére hogy a 11734-es csoport nem lett jelentősebb continuumban, a filament és környéke nagyon látványos.

Továbbra is jól látszanak a nagyobb foltok umbrái a h-alfa képen, körülöttük fehér, aktív terület figyelhető meg.
A korong északi szélén két hatalmas fáklyamező figyelhető meg, több hurokkal. Az egyik fáklyamező kissé halványabb, nagyon kisze-kusza fa szerü képződményként.













Az észlelések elérhetők az MCSE észlelési archívumában:

Continuum: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11029
H-alfa: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11030

2013. augusztus 31., szombat

Augusztus végi napfoltok

Rendkívül jó nyugodtság volt aznap. A kiváló felbontású távcsőben még az apróbb pórusok is látszódnak, kisebb nagyításon is. 3 jelentősebb csoport és egy talán épp kialakuló vagy eltűnő csoport uralja a korongot. 

A legnagyobb folt nem tűnik szabadszemesnek, de szép, kissé szögletes umbrájával nagyon feltűnő. Annyira jó a légkör, hogy még a granulációs szerkezet is látszik vizuálisan kissé. 

A 11836-os csoport bipoláris, nagyon érdekes, olyan formája van, amintha egy sejt osztódna éppen a mikroszkópban. A 11834-es csoport nagyon apró, pórusszerű foltokból, umbrákból áll, az egyik kis csoportosulás patkó alakú. 

A részletrajzot 7 mm-s Planetaryval készítettem, ami 352x-es nagyítást jelent. Még ilyen jó légköri nyugodtság mellett is, azért ez már észlelési kihívás. 




Először a 11836-os szétváló bipoláris foltot és a körülötte lévő kisebb foltokat rajzoltam le, majd utána a 11835-ös csoportot. 

 A 11835-ös csoport fő foltjai rajzolásánál nagyon látványos volt az umbra kettéválása, a két umbra között a Nap felszíne fehér, híd szerű. A 11835-ös csoport rajzolásánál észrevettem, hogy a nagy vezető folt alatt, nagyon halványan további penumbra szerű szálas képződmények látszanak. 

Egyébként is, a vezető és követő folt is körbe van véve apróbb kis pórusokkal, foltdarabkákkal, amik szintén mutatnak valamiféle - kevésbé rendszerezett - szálas szerkezetet.












A Nap már majdnem lement, amikor a kis Lunthoz le tudtam ülni, hogy a H-alfa képet is lerajzoljam. Sietnem kellett, sőt egyszer még arrébb is raktuk a távcsövet, hogy ne takarják el a Napot a fák :)


Azért sikerült megnéznem és lerajzolnom. Jellemzően H-alfában is 4 aktív terület látszik, nagyjából megegyezően a continuum észlelésemmel. Nagyon érdekesek a korong szélénél látható filamentek, melyekből kettő is látványos, protuberanciában végződik a korong szélén.


Az korong északi féltekén egy hatalmas filament figyelhető meg, ami kissé halvány, finom szálas szerkezetű. Mellett látható a Napon a legaktívabb, legfényesebb terület, ami egyébként a 11834-es csoporthoz tartozik (ez azért is érdekes, mert ez a csoport csak apróbb foltokból áll). 

Az észlelések elérhetők az MCSE észlelésfeltöltő oldalán is.






2013. augusztus 18., vasárnap

Az amatőrcsillagászok lukkamerát szüretelnek

Hát igen, szóval beszedtem négy darab kamerámat... pontosabban beszedettem mert sajnos személyesen nem jutottam le értük. De végre megkaptam őket és nagy izgalommal bontottam ki a dobozokat. Hihetetlen módon mind a négy kamera sikerült valamennyire és mind a négy kamera teljesen egyedi lett!

Még amikor kipakoltam a kamerákat megszámoztam és lefotóztam őket, valamint a tájat amerre néztek, hogy legalább esélyem legyen beazonosítani később, hogy melyik kamera melyik. A számozás sajnos lekopott (vagy pedig csak akartam beszámozni?), de így is sikerült sorba rendeznem őket a tájakról készült képek alapján, bár két kameránál ez kicsit nehézséget okozott, a másik kettőnél teljesen egyértelműen látszik a táj / tereptárgyak amiket fotózott.

Mindegyik kamera január 29-től június 20-ig volt kint. A kép feldolgozásánál az eredeti képeket scanneltem, Photoshopban retusáltam (szösz-eltüntetés), invertáltam és színcsatornákat állítottam, görbéztem. Mindegyiket csak annyira állítottam, hogy előjöjjön a legtöbb részlet, a színeket nem piszkáltam egyébként direkt semmilyen irányban, mindegyik képnél hasonló képfeldolgozást csináltam.


Az egyes kamera képén nagyon kevés tereptárgy / táj látszódik, igaz az eredeti képen is ez talán az egyik legtisztább, fa- és bokormentes stb.. tájkép. Viszont a Nap teljes útja gyönyörűen látszik hat hónapon át!
Ez az egyetlen kamera, amin teljesen látszik, nagyon örültem amikor megláttam az eredményt. Ebből még akár azt is meg lehetne számolni, hány borús és derűs nap volt ebben az időszakban :)

Az egyes kamerához tartozó tájkép:




A kettes kamera sikerült a legjobban véleményem szerint, legalább is ami a részleteket illeti a képen. Gyönyörűen látszanak a szemben lévő házak, kéményeikkel együtt, a belógó ágak és még a távolabbi házakból is látható pár a képen. Ezen kívül a nap útvonala is majdnem teljes a képen, szóval isteni... az egyetlen érdekesség ezzel a képpel az volt, hogy ahogy a papírt kivettem a dobozból fel volt pöndörödve, szinte teljesen (meglepő, hogy mégis ilyen gyönyörűen vette a képet végig, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy csak leszedése után pöndörödött fel a dobozban), és ahogy szétnyitottam a papírt eltöredezett a kép. Ilyennel még sosem találkoztam, de még így is nagyon szép és egyedi lett a kép.
Egyébként ez volt szinte az egyetlen kamera, amiről első ránézésre is egyből lehetett tudni, melyik tájképhez tartozik és nem kellett rajta jellegzetességeket keresgélni.

A kettes kamerához tartozó tájkép:



A hármas kamerám nagyon érdekes és túlvilági lett. Télen gyönyörűen vette a Nap útvonalát, majd később voltak kimaradások a felvételben, míg végül szerintem tavasz körül bemondta az unalmast. Valószínűleg eltömődött a luk, azonban nyáron még egy-két napon át vett egy kis 'csíkot', így nagyon érdekes lett az eredmény. Látszik is és nem is.
Ráadásul, ha alaposan megnézzük a képet, látszik hogy ahol a legalacsonyabban járt épp a Nap (télen), a Nap útja alatt a táj olyan, mintha lángba borult volna, ráadásul a lángnyelvek időnként felérnek egészen a Nap útjáig. A képre rákerült egy ház is, ami a tájképen nem látszik, ettől még sejtelmesebb (persze a magyarázat egyszerű, hiszen a kamera látószöge sokkal nagyobb volt mint a tájról készült fotóé), olyan mintha egy másik dimenzióból került oda a ház, aminek még a formája is furcsa :)


A hármas kamera tájképe: 




A negyedik kamera is nagyon jól sikerült, a Nap útja érdekesen elnyújtott a kép bal oldalán, kicsit még szürreálisabb tőle mint egyébként. Jól látható a növényzet és néhány ház a háttérben. A tájon az előtérben látszik A kerítésnél a veteményes bejárata, valamint egy régi kiszolgált kád, ami évek óta az udvaron van és esővíz gyűjtésére szolgál.

Összehasonlítva a többi képpel nagyon jól látszik, hogy a kamera ideje felénél (kb. március körül?) egy hosszabb borús időszak volt.  Ez egységesen, egyformán feltűnik mind a négy kamerán. Nagyon érdekes, hiszen mindig a télre mondogatják hogy túl sok a borús nap, de a kamerák képei alapján ez nem igaz, télen több derült nap volt, mint tavasszal :)

A négyes kamera tájképe:




Prinz kráter és környéke - mert Holdazni jó

Nagyon jó élmény volt ismét a Holdat rajzolni. A területet az alapján néztem ki, hogy nagyon megtetszett. A terminatorhoz közel viszonylag nagy árnyékokkal először a Prinz krátert és környékét választottam ki, később ahogy haladtam a rajzommal, a szinte tejesen árnyékban lévő Aristarchus is rákerült a rajzra. 

A Prinz kráter nagyon töredezettnek tűnt, a dél-nyugati pereme teljesen leomlott már. A Prinztől északra hegyvonulatot lehetett megfigyelni kisebb kráterekkel és kiemelkedésekkel. Mivel nagyon magasak voltak az árnyékok, a kisebbnek tűnő kiemelkedéseknek is óriási, hosszú árnyéka volt. 

A Montes Harbinger egy része is látszik a rajzomon. Ebben több helyen is megfigyeltem az anyagban eltéréseket és töréseket, ahol talán korábban anyagátfolyások lehettek és felgyűrődhetett a felszín. A rajzolásban nagyon könnyű volt elveszíteni a "fonalat", sokszor néztem vissza az okulárba, mert nagyon sok töredezett, csipkézett felszíni részlet volt a környéken.

2013. május 17., péntek

C/2011 L4 Pannstarrs

2013 az üstökösök éve, hiszen többet is meg lehet figyelni az év során.
Az első kuriózum a Pannstarrs üstökös volt, melyet kb. március 10-től kezdve lehetett látni napnyugtakor a nyugati ég alján és eleinte szabadszemes is volt az üstökös, majd fokozatosan halványult.

Március 19-én nekem is sikerült megfigyelnem, többszöri próbálkozás után. A háztetőre mentem fel, mivel onnan van csak rálátásom a nyugati horizontra, viszont megállapítottam, hogy nem is rossz ez a rálátás, a környező "hegyek" alig alig takarnak ki valamit.
Szerencsém volt 19-én, mivel a korábbi napokban végig nagyon rossz idő volt, felhős ég, és ha ki is tisztult kicsit az idő, garantáltan az ég alja felhős volt (ahol valószínűleg az üstökös leledzett). Szóval aznap épp az ég alja volt tiszta és az ég alját pásztázva egyszercsak kiszúrtam egy csillagot, aminek valahogy nem kellett volna ott lennie. Mivel Ákos is fent volt velem a tetőn (az üstökös még őt is felcsábította :-)) és a binokulár épp az ő kezében volt, ezért ő volt az, aki felkiáltott, hogy "Igen, ez az!". Megnézve a 10x50-es binokulárral, illetve pár perccel később ahogy kezdett sötétedni már szabadszemmel is egyértelművé vált (a kissé elmosódott forma miatt), hogy az üstököst látjuk. 18:15-kor pillantottuk meg először, kb. 8-10 fokra az ég aljától.

Szabad szemmel, elfordított látással kb. 0,5 fokos csóva látszott.
Binokulárral nagyon szép látványt nyújtott, sárgás színű, kissé elnyúlt volt a magja, jobb oldalán élesen elkülöníthető, kiemelkedő volt a csóva. Balra elmosódottabb, kissé legyező alakú, és időnként felsejlett az is, hogy a csóva mintha kettős lenne.

A közepe táján a magtól felfelé mintha erőteljesebb lenne a csóva egy rövid szakaszon. Binokulárral egyébént a csóva 1,5 fokosan látszott, de 0,5 fok után már nagyon halványan (elfordított látás segítségével).

Nagy öröm volt látni, főleg hogy ekkora és ilyen szép üstököst én életemben először láttam (A Garradd korábban nem volt közel sem ekkora élmény).


2013. április 1., hétfő

Napfotók

Március elején vettem egy Scopium webkamerát. Persze próbálgattam egy ilyet korábban is (ami kölcsönben volt nálam), de azért mégis csak más, ha sajátja van az embernek. A rajzomat kedvelők megnyugatásaképp közlöm, hogy nem áll szándékomban áttérni a vizuális észlelésről a fotózásra, már csak azért sem, mert nagyon szeretek rajzolni, ellenben rühellek képet feldolgozni, viszont szeretném a napészleléseimet - különösképpen h-alfában - kiegészíteni a fotózással is, mivel úgy gondolom ennek amatőr szinten is lehet létjogosultsága azon túl is, hogy mégegy szép "nap", vagy "hold" című képet osszak meg és ejtsek az Internet pöcegödrébe.

Szóval az első adandó alkalommal amikor kisütött a Nap már ki is pakoltam és nem csak h-alfában, hanem continuumban is kipróbáltam a fotózgatást. A légkör nem volt túl jó, az átlátszóságról nem is beszélve, folyamatosan úsztak át a felhők a Nap előtt. Épp ezért viszonylag kevés frame-ből, 2 perces (kb. 1800 frame) felvételekből dolgoztam. Ráadásul a continuum-os felvételemnél folyton beúszott egy felhő (háromszor kezdtem újra), így végül az kb. 800 frame maradt (no meg még amit levágott a program).
Ahhoz képest az eredménnyel viszonylag elégedett vagyok, a kamera máskor is bevethető :-)

Szerettem volna h-alfában még picit protuberanciákat is filmezni, de a légkör szörnyű volt, egyszerűen képtelenség volt élesre állni a távcsővel, így azt feladtam, szebb és tisztább egű napokat várva.

A conitnuumban készült fotómon jól látszik, hogy most beindult a Nap, a jobb felső sarokban látható folt a szabadszemesség határán van, bár nem sikerült szabad szemmel megpillantanom (habár nyilván a légkör sem segített). Kissé még talán a granulák is felsejlenek a képen, bár lehet hogy ez merész kijelentés. A nagy folthoz közel eső csoportosulás valójában szerintem két foltcsoport, különálló számozással. Ez a két foltcsoport is és a peremhez közelebb eső is fáklyamezőbe ágyazva látható.

A hidrogén-alfa felvételt 4 fotó mozaikjából raktam össze. Igyekeztem szépen eldolgozni a különbségeket, bár ez elég nehéz volt. További 4 felvételből készültek a protuberanciák, mivel ezekhez más beállításokat kell használni. A legnagyobb foltok itt is láthatóak, jellegzetes aktív területbe ágyazódva. A h-alfa felvétel aktív területei szépen lekövetik a foltcsoportok helyeit. Filamentből túl sok nem volt most a napkorongon, de az észak-nyugati peremhez közel látható egy érdekes, szabdalt formájú, amely viszonylag nagynak számít. Protuberanciákból hatalmasakat most nem figyeltem meg és a rossz légkör is nagyon megnehezítette a protuberanciák megfigyelését / felvétel készítését.



2013. március 10., vasárnap

Téli Napok nyomában

Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok folyton arról panaszkodni, hogy nincs ég, és folyton rossz az idő, de nem tudok mit tenni, hiszen a december, sőt a január és a február is nagyon rossz volt ilyen szempontból. Pedig lett volna látnivaló a Napon mind kontinuumban mind h-alfában, ahogy azt a ritka de örömteli észleléseim is bizonyítják.

Mostanában megint többször vettem elő a binokulárt és kihasználtam a kora reggeli kevés napfényes időt (és az én nagyon kevés hétköznapi szabadidőmet), munkába menet előtt gyorsan kiszaladtam és lerajzoltam mit látni. 10-15 perc azért mindig jut rá, sajnos ez azonban ahhoz kevés hogy a távcsövet is kipakoljam reggel (valamint nem is látnám vele a Napot, mivel épp csak előbújik olyankor a házak mögül keleten).

Február végén két nap is ki tudtam menni egymás után, 20-án és 21-én:

20-án (UT 06:15) a légkör viszonylag jó volt, az átlátszóság is elfogadható volt, viszont nagyon hideg volt kint, -3 fokot jegyeztem fel az észlelőlapra. Több foltcsoport is látható volt a binokulárral, a nyugati peremhez közelebb eső viszonylag nagy, több foltból álló csoport volt. Umbrát és penumbrát nem tudtam megkülönböztetni, az azonban látszott, hogy a négy folt, melyeket binokulárral meg tudtam figyelni nem teljesen egyformán erősek, a kisebb foltok halványabban látszódtak. A keleti perem felé haladva is szinte egy vonalban voltak láthatók a foltok, a napi egyenlítőhöz közel. Fáklyamezőt nem láttam.

21-én (UT 06:20) a keleti csoportok közül az egyik eltűnt, legalább is binokulárral nem látszódott. Bár a légkör kissé rosszabb volt mint előző nap, a hőmérséklet és az átlátszóság nagyjából azonos volt. A nyugati peremnél látható foltcsoport szabadszemes volt, egy közepes méretű foltot láttam szabad szemmel. Binokulárral a kissé rosszabb légkör ellenére is az umbar és penumbra nehezen, de elkülöníthető volt. A foltokat a rajzomon kissé elnagyoltam véletlenül, összességében a nyugati peremen lévő foltok picit kisebbek voltak a rajzomhoz képest.

A következő alkalom amikor észlelni tudtam március 2-a volt, amikor a Polaris Csillagvizsgálóban szakkör volt. A szakkör előtt direkt felmentem kicsit korábban, hogy még tudjak Napot is észlelni, mivel már reggel sütött a nap és szép idő volt. A Polaris nagytávcsövével észleltem (200/2470), a rajzomat 40 mm-es okulárral, a részletrajzot 20 mm-s okulárral készítettem. Szép és változatos foltokat láttam a Napon, többségük töredezett umbrákkal, nagy, egységes penumbrával. Érdekes, hogy nagyon sok apró monopolárnak látszó foltot is meg lehetett figyelni a korongon, a nagy csoportoktól eltérő vonalban. A korong szélénél több fáklyamezőt is láttam, némelyik egészen erőteljesen látszódott. A két nagyobb foltcsoport is fáklyamezőbe ágyazva látszódott.
Igyekeztem a keleti peremnél lévő foltcsoportot kissé részletesebben is megfigyelni. Próbálkoztam 10 mm-s okulárral is, de gyakorlatilag használhatatlan volt a rossz légkör miatt, még a 20 mm-s okulárral is nagyon nehezen, csak ritkán tisztult ki a kép egy-egy pillanatra.




Másnap, március 3-án is sikerült észlelnem, mostmár otthonról, de távcsővel. Az előző napi nagy foltcsoportok jól látszódtak, teljesen megmaradt az a jellegzetes formájuk amit előző nap figyeltem meg.
Az átlátszóság rendkívül rossz volt, 2/5, az ég teljesen fátyolos volt, szabad szemmel is jól láthatóan. Ennek ellenére is sikerült megfigyelnem egy nagyobb fáklyamezőt az észak-keleti peremnél, valamint a keleti foltcsoport körül. A rossz átlátszóság miatt inkább az umbra és penumbra közti határ nem látszódott olyan szépen.

Megpróbáltam h-alfában is megfigyelni az aktuális jelenségeket. Itt is nagyon érezhető volt a rossz átlátszóság, de az nagyon jól látható volt, hogy a keleti csoport körül fényes aktív területek látszódtak, és ebben az irányban volt látható a legtöbb protuberancia is. Az északi peremnél egy nagyon érdekes protuberanciát láttam, a kedvenc fajtámat, amely kissé benyúlik a peremen túl (filamentként), és teljesen 3 dimenziós hatással látszik, hogy az ott valóban egy anyagfelhő a napkorong felett. Szépen látszódtak azok a foltok is (legalább is az umbra), melyek kontinuumban látszódtak. A legerőteljesenn fehér fénylő terület az északi peremnél lévő kis foltcsoportnál volt megfigyelhető, aim viszont érdekes módon kontinuumban nem látszódott. Filamentből a nap felszínén nem volt sok, kisebb, "kukacszerű" filamentek kanyarogtak a keleti, dél-keleti perem közelében, az aktív csoportok között.

A március talán több jó időt tartogat majd, mindjárt az első héten hétfőn és kedden is ki tudtam menni reggel, megnézni a foltokat.

4-én reggel (UT 06:20) az átlátszóság elég rossz volt, a légkör pedig ha lehet mégrosszabb. A hőmérséklet kissé megenyhült, 10 fok körül volt (ez volt az első kissé melegebb nap idén). 2 nagyobb foltcsoportot figyeltem meg, valamint egy elnyúlt foltszerűséget a nyugati perem szélén. Umbrát és penumbrát el lehetett különíteni a nagyobb foltoknál. Szabadszemes folt nem volt a korongon, viszont sikerült fáklyamezőket is megfigyelnem a rossz légkör ellenére. A keleti peremhez közel egy egészen nagy fáklyamező volt, amely kissé kör alakban helyezkedett el, de halványan. A nyugati peremnél lévő elnyúlt folt is fáklyamezőbe volt ágyazva, ez sokkal egyértelműbben látszódott.

5-én reggel (UT 06:15) a légkör kissé jobb volt mint előző nap. A hőmérsékletet igencsak melegnek lehetett érzékelni, szerintem 10-12 fok között lehetett. A keleti peremnél lévő fáklyamező teljesen határozottan kivehető volt, amint belenéztem a binokulárba. A tegnapi naphoz képest erősebb, és méginkább látszódik gyűrűs elhelyezkedése. Umbra és penumbra határozatlanul, de elkülöníthatő volt a foltcsoportoknál. A nyugati peremnél lévő foltok, mintha egy penumbrán belül lennének. A tegnap még a nyugati perem szélén lévő folt már kifordult, még a fáklyamező sem látszik a helyén.

Drukkolok a további jó időért, remélem az óraátállításig még lesz lehetőségem reggelente észlelni; mivel utána sajnos már "korábban" megyek mint ahogy a Nap felbukkan a házak között :-(

2013. február 10., vasárnap

Szolárgráffal a Nap nyomában: 2013-as bakonyi kamerák

Szolárgráffal a Nap nyomában: 2013-as bakonyi kamerák: Idén januárban sikerült a Bakonyba eljutni, január 28-29-én, így sajnos nem tudtam már decemberben kirakni a kameráimat, de idén tutira ment...

2013. február 3., vasárnap

M41

Az M41-es nyílthalmaz volt az első objektumok egyike, amit binokulárral próbáltam megnézni, amikor elkezdtem amatőrcsillagászkodni. Akkor binokulárral csak egy nagyon halvány, alig felsejlő kis pacát láttam belőle. Később valahogy sosem volt alkalom megnézni rendesen, távcsővel, de most sikerült, egy hosszabb borús időszak után, amikor idén először tudtam kimenni este nézelődni, épp egy nagyon jó, igen ritka hidegfront utáni, gyönyörű tiszta égbolt fogadott.

Bár az M41 elég közel van a horizonthoz (figyelembe véve hogy nálam a város fényszennyezése zavaró), most annyira jó volt az ég (évente csak 2-3 alkalommal van ilyen), hogy úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy megnézzem. Persze sötétebb helyről biztosan több csillagot, részletesebben láttam volna, de így is nagy élmény volt életem egyik első objektumát rendesebben megfigyelni.

Maga a nyílthalmaz egyébként nem túl nagy kiterjedésű, nem is túl figyelemreméltó (például mondjuk a Méhkashoz viszonyítva), viszont nagyon érdekes, hogy négy csillag (talán a négy legfényesebbnek mondható) eltér a többitől, ugyanis jól láthatóan narancsos színűek. Először kicsit bizonytalan voltam, hogy jól láttam-e, de aztán megnéztem egy fotót a halmazról és a fotókon is látszik ez a narancsosság, éppen úgy, ahogy én megfigyeltem, és feljegyeztem a lapra.

Jupi-felhők

Már megint az időjárás!

Idén ma volt az első este, hogy ki tudtam menni észlelni, pedig egy olyan este sem volt, amikor ne tudtam volna ha jó idő van. Múltkor egyszer már majdnem sikerült, de mire kipakoltam Epcsit és lehült kicsit, addigra csupa felhő lett minden.

No de ma sikerült! Még ha nem is volt teljesen tiszta az ég (átlátszóság kb. 1/5), folyamatosan felhők úsztak át az égen, fátyolos is volt az ég, de azért észlelés és az enyém.

A légkör egész jó volt, de az átlátszóság annyira elrontotta a helyzetet, hogy 130x-os nagyításon még éles volt a kép, de 93x-os nagyítással és 2x Barlow-val már majdnem használhatatlan volt. Szűrőre nem volt szükség, a fátyolosság miatt viszonylag kevés volt a fény így is. Az idő nagyon szeles volt és szerintem maximum -3 fok lehetett kint, mert kesztyűben is kockává fagytam.

A színek nagyon nehezen jöttek, az egész korong alapszíne krémes-fehéres, a déli és az északi fő sáv szürkés-cserbarnának tűnt. A mintázat irányultsága nagyon gyengén, de látszott a déli fő sávban, főleg annak a keleti felén. Nincsenek határozottan elkülönülő részletek, inkább átmenetek látszottak, de azért meghatározható volt, hogy melyek az egyes sávok és a sávokon belül hol sötétebbek egyes részek.

Foltokat, vagy nagyon látványos részeket nem sikerült megfigyelni, viszont a fő sávokon mindkettőnek a déli felén kissé sötétebb a sáv. Meghatározhatatlan volt, hogy ezek foltok, vagy csak sötétebb. A déli póluson láthatóak átmenetek, itt a pólus színe kissé krémes barnásnak tűnik. Az északi pólusnál kissé határozottabban elkülöníthetően sötétebb, bár az intenzitása ennek sem erősebb.

2013. január 29., kedd

Egy kis napfény a borús télben

Mostanában mivel rengeteg észlelést dolgozok fel ahhoz hogy az MCSE Archívumába bekerülhessenek (http://eszlelesek.mcse.hu), a saját észleléseim is a kezembe akadtak és átnéztem őket. Rájöttem, hogy folyton azért nyafogok, hogy milyen rossz idő volt, és végre kitisztult. Az időjárás úgylátszik az amatőrcsillagász legnagyobb ellensége. De végül mindig kitisztul az idő, legalább egy rövid időre és akkor aztán boldogan észlelek.

Így tettem Bakonytamásiban is. Mivel elutazásunkkor végig rossz időt jósoltak, így csak a binokulárt vittem magammal hiú reményeket táplálva, hogy hátha mégis kitisztul az idő. Végül is tudtam használni egyszer, amikor nagyjából fél órára tiszta lett az ég, és a Napot meg tudtam nézni.

2013. január 29-én reggel 10:30 körül viszonylag jobban felmelegedett az idő a korábbi napokhoz képest (elég erőteljesen el is kezdett olvadni a hó és fél óra alatt valóságos sárdagonya lett a kert egy részéből), és ezt sikerült is elcsípnem.

Teljesen azért nem tisztult ki, de az olvadás kézzel fogható volt, mindenhonnan csöpögött a víz. Az ég meglehetősen fátyolos volt, az észlelésemet végig megnehezítette, hogy hol kisebb, hol nagyobb felhők takarták a Napot. Az átlátszóság nagyon rossz volt, a Nap körül kétszeres Nap méretű fátyolos halo volt megfigyelhető. A korong közepéhez közel, a déli félteken egy így is jól kivehető foltcsoport volt megfigyelhető.

Egy idő után ahogy figyeltem úgy tűnt, hogy két igen nagy foltból áll, melyeknek közös lehet a penumbrájuk. Persze umbrát és penumbrát nem tudtam megkülönböztetni egyik megfigyelt foltnál sem, az átlátszóság miatt. Északi irányban is volt egy foltcsoport, mely binokulárral egy kisebb, sötét foltnak látszott. Ez a kettő határozottan látszott a fátyolosság alatt is.

A keleti peremen is feltűnt egy folt, amely kissé elnyúlt és határozottan megállapítható volt, hogy fáklyamező veszi körül. Mintha a középső dupla folt körül is lett volna fáklyamező, azonban ez sokkal bizonytalanabb.
A Solarmonitor szerint a korong közepénél lévő dupla folt a 11663-as csoport, az észak fele lévő a 11662-es, a keleti peremen befordulónak nem volt még száma.
Nem sikerült megfigyelni a 11661-es és 11664-es csoportokat az észak-nyugati félteken.


2013. január 1., kedd

Szilveszteri Napok (és Jupiterek)

Idén Szilveszterkor az időjárás nem kecsegtetett annyi jóval és kellemessel mint egy évvel ezelőtt. Egy éve ugyanis nagyon jó légköri és átlátszósági viszonyok mellett lehetett észlelni. Persze nagyon hideg volt, de az kit érdekel, amikor át lehet észlelni az egész éjszakát és másnap felkelni sem kell, sőt kötelező fennmaradni! :)

Szóval idén nagyon rossz légköri viszonyok voltak, és napok óta tartó ködfátyol fedi be Budapestet - illetve ahogy hallom más városokat is -, de szerencsémre voltak tisztább időszakok, amikor egy-egy napészlelést, illetve 30-án este egy Jupiter észlelést is tudtam végezni.

2012. december 30.

A Napon három foltcsoportot tudtam megfigyelni, a legnagyobb, a 11638-as foltcsoport, amely látszólag egy nagyobb foltból áll, fáklyamezőbe ágyazva, szép látványos folt. Északi irányba mintha ketté akarna válni és a solarmonitor szerint ott valóban található egy kisebb umbra, ugyanazon a penumbrán belül.

A 11639-es kis foltcsoport (a 11638-astól délre) kevésbé látványos, viszont itt is megfigyeltem a fáklyamezőt, amely szépen körbeveszi a csoportot.

Az észak-nyugati peremnél a 11635-ös, éppen kifelé mozgó csoport látszik, de alig-alig észrevehetően. A légkör miatt épp csak felsejlik időnként egy folt, viszont az egyértelműen látszik, hogy fáklyamező veszi körül.

A megfigyelésemet a 130/650-es távcsővel, 54x nagyításon végeztem. 130x-os nagyításra váltva próbáltam megfigyelni a 11638-as csoport nagy foltját, de gyakorlatilag egy maszaton kívül semmi sem látszott belőle, így a részletes megfigyelését feladtam.

Hidrogén-alfában sokkal izgalmasabbnak bizonyul a Nap, ráadásul a sok sok szűrő ami a Luntban van a légköri viszontagságokat is elég jól kompenzálja. 57x-es nagyításon (7 mm-s Planetary) okulárral figyeltem meg, amibe éppen belefért a napkorong. Így, H-alfában is látható a 11638-as folt, valamint az azt körül vevő aktív terület. A 11639-es csoport is halványan látszik, de a foltok éppencsak, viszont itt is látható egy aktív terület. Fáklyamezőkből nincs hiány, gyakorlatilag a korongon kelettől nyugatik végig futnak az aktív területek. Itt már a 11636-os és 11637-es (egymás mellett szorosan lévő) aktív terület is látszik, ez esik a legközelebb a korong közepéhez. Folt nem látható benne sem continuumban sem hidrogén-alfában.

Protuberanciákból sincs hiány, szinte teljesen körbeveszik a napkorongot az érdekesnél érdekesebb formák. A nyugati peremnél olyan is látható, amely már kissé kipöfékelte magából az anyagot, így kissé a korongtól elválva látható az anyaga. Ezek a kedvenceim, mert még akkor is szinte mozogni látom őket, amikor valójában mozdulatlanok. De lelki szemeimmel látom, ahogy a napkorong egyik pontjából felfelé áramlik, majd egy másik pontján visszaáramlik a hurokszerű anyag.
A keleti peremnél látható protuberanciáról próbáltam részlet rajzot is készíteni, 66x-os nagyításon (12 mm-es Plössl + 2x barlow). Itt látható a 11638-as foltcsoport vezető foltja, és mellette határozott, lávaként bugyogó fáklyamezők. Maga a protuberancia is nagyon érdekes, mivel az anyaga kissé belóg a korongon is, ezzel három dimenziós hatást adva a látványnak.


Este kezdett befelhősödni az ég, de éppen a Jupiter környékén még fedetlen és tiszta volt az ég. Kívülről persze nem látszott, de a légkör állapota mit sem változott délelőtt óta, 93x-os nagyításon is szinte ugrált a Jupiter korongja. Majdnem feladtam a megfigyelést, de szerencsére 1-1 másodpercre legalább annyira kitisztult a kép, hogy néhány részletet sikerült megfigyelnem, lelesnem a korongról. Kicsi vagy nagy vörös és egyéb foltokról szó sem lehetett, kizárólag a sávokat sikerült megfigyelnem hellyel-közel, illetve azért az érzékelhető volt, hogy a sávok rétegződése északnyugat - délkelet irányultságú.

A déli fősávban sikerült megfigyelnem, hogy a nyugati felénél kissé erőteljesebb, illetve ugyanez volt jellemző kissé az északi fősávra is, valamint a felette (a rajzon alatta) lévő vékonyabb sávra. Alig-alig kivehetőek a tónusbeli különbségek a déli és északi pólusoknál, de megfigyelésemnek megfelelően most is igyekeztem számozással érzékeltetni ezeket.

A jó hír az, hogy a Jupiter most nagyon jó helyen van nekem ahhoz hogy megfigyeljem, így biztosan sor kerül még rá Január folyamán. Remélem lesz néhány kedvezőbb időjárású este is.



2012. december 31.

Nagy reményekkel pakoltam ki a távcsövet, ugyanis napközben még nem volt nagy köd, épp csak egy picit fátyolos volt az ég. Ráadásul a Nap is pazar látványt nyújtott, mivel az előző naphoz képest megszaporodtak a foltok és protuberanciák is. Láthatóan aktív központi csillagunk.

A nyugati peremnél a 11635-ös foltcsoport már nem is látszik, csak a fáklyamező ami utána maradt, teljesen kifordult.

Még mindig a 11638-as csoport a leglátványosabb, és most a nagy folt mintha valóban kezdene ketté szakadni, a penumbrája észak-keleti irányban megnyúlt, egy kis orrmánya lett.

Mostmár a 11636-os és 11637-es csoport foltjai is megmutatták magukat,  előző nap még csak hidrogén-alfában látszott egy aktív terület errefelé. Megjelent két újonnan kialakult csoport, a 11639-es (déli irányban lévő aprócska csoport) és a 11640-es (északi irányban lévő elnyúlt umbrájú csoport). A 11640-es csoport nagyon érdekes, rendkívül halványan látszik, a rajzon nehéz volt ugyanezt visszaadni, az egész csoport nem erőteljesebb mint egy kizárólag penumbrából álló kis rész, mégis van umbrája, ami szintén halványabb egy normál, átlagos folténál. Nagyon érdekes elnyúlt formája van, a csoport nagyobbik foltjában két umbrát figyeltem meg, valamint mégegyet az elnyúlt orrmány másik végénél.

Keleti irányban még két csoportot sikerült megfigyelnem. Mindkettő halvány, alig-alig látható, és fáklyamező veszi körül őket. 31-én ezek egyike sem volt még hivatalosan számozva, a mai napon a 11641-es és 11642-es sorszámot kapták rendre.

Hidrogén-alfában most is pazar látványt nyújtott a Nap. Bár a rajzomról az irány lemaradt, nyugat épp ugyanarra van mint előző nap (jobbra lefelé). A foltokból néhány most is látszik, a 11638-as csoport még mindig nagyon jelentős és aktív, de a közelében lévő 11640-es is aktív területként látszik a korongon. Ismét megfigyelhető, hogy a fáklyákkal teli aktív területek kelet-nyugati sávban találhatók a napkorongon. Filamentből viszonylag kevés figyelhető meg és egyetlen igazán nagy sincs rajta, azonban a protuberanciák meglehetősen beindultak.

A leginkább szemet szúró az a nyugati peremhez közel lévő 'erdőség', ami szinte szabályosan emelkedik ki a korong szélén. Bonyolult kapcsolódású protuberanciák és anyagszálak alkotják, gyönyörű látvány. Ahogy figyelem néhány perc alatt változást látok, az egyik részen elszakadó anyagszálak szépen elkezdenek visszaesni a szomszédos 'fák' ágai közé. A korong másik oldalán, keleten is látható pár sokkal kisebb, de annál érdekesebb formájú, hurkos protuberancia. A keleti peremhez közelebb inkább fényesebb területek, fáklyamezők láthatók, míg a nyugati peremhez közelebb néhány kisebb filament is feltűnik megfigyelésem közben, amik mintha akkor alakultak volna ki. Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam kamerával is megörökíteni a képet.

Sajnos az esti észlelés meghiúsult, mivel rettentő mennyiségű és teljesen átlátszatlan köd szállt le. A látótávolság nagyjából 20 méter lehetett, ugyanis már a néhány házzal arrébb fellőtt tüzijátékokból sem láttunk szinte semmit, valami fényes pöttyökön kívül. A durrogtatásból tudtuk, hogy merre kell nézni.

Összességében azért így is elégedett vagyok a Szilveszteri észleléseimmel, hiszen a legnagyobb kedvencemet, a Napot megfigyelhettem és lerajzolhattam.

A szobában a rajzok kidolgozása közben számot vetettem kicsit az előző évről, ami úgy érzem csillagászati szempontból is nagyon jól sikerült. Családunk két új taggal is bővült, Áfonyával a Lunttal és Pacival, a hintaló napkivetítő távcsővel, aki a Polaris Csillagvizsgáló vendégszeretetét élvezi, szép, napfényes napbemutatókra várva (és persze nem utolsó sorban a recepció egyik éke).

A Lunttal nagyon sok szép felvételt és rajzot tudtam készíteni és segítségével rengeteget tanultam a Napról és a rajta zajló folyamatok viselkedéséről idén is. Nem utolsó sorban rengeteg embernek mutathattam meg vele, mennyire csodálatos a Nap látványa. Az emlékezetes bemutatók közé tartozott a Jövő hídja, ahol többszázan néztek bele, de emlékezetes volt a hirtelen felindulásból elkövetett Városligeti napbemutató is, ahol szintén legalább 50 járókelőnek mutattuk meg a Napot. Nagyon jó érzés volt látni a szemekben a hihetetlen ámulatot, amikor megpillantják a Napot a rajta zajló eseményekkel és rádöbbennek, hogy ők valóban a Napot látják, teljes valójában.

Számomra az idei MTT is nagyon emlékezetes volt; azon kívül hogy két napon át napbemutatót tarthattam a recepcióhoz közel és sokan jöttek érdeklődni, nézelődni, nagyon sok napészlelővel beszélgettem, és mind nagyon lelkesen meséltek nekem az élményeikről. Néhányan még egy napkitörést is láttak, és rögtön megkerestek, hogy elújságolják. Nagyon jól esett ez a bizalom és törődés.

Fontos volt még számomra az észlelőszakkör is, amit szeptembertől kezdve már 45 fő látogat és lelkesen részt vesznek rajta (senki nem szokott aludni közben). Már nagyon várom az áprilisi, Napról szóló részt, de eddig mindegyik jól sikerült. Remélem még hosszú időn át tudom folytatni, mert számomra talán ennek van a legnagyobb közösségépítő szerepe.

Az idei észleléseim száma is száz fölé tehető, és végre rászántam magamat arra is, hogy változócsillagokat észleljek (KVI és JAT legnagyobb örömére), ez számomra áttörés volt és végül is valójában jó élmény. Még egy képeslapot is kaptam az AAVSO-tól karácsonyra, aminek nagyon örültem :-) Ja és névkódot is kaptam idén!

És ne felejtsük el megemlíteni az észlelésfeltöltőt sem, ami már közel 2000 észlelést tartalmaz. 1000 észlelés után pezsgőt is bontottunk, Süsü pezsgőt, aminek sajnos az íze elég rossz volt (leginkább a savanyú káposzta levére emlékeztetett). Persze a munka oroszlánrésze (a programozás) nem az én érdemem, de beleadtam az ötleteimet és az archívum feltöltésén most is dolgozok.

Szóval mozgalmas, élményekkel teli év volt 2012, de remélem a 2013-as év is legalább ilyen lesz észlelésben, bemutatózásban, szakkörözésben, és minden másban is amin dolgozok :-)

Mindenkinek aki olvassa a blogomat nagyon boldog, észlelésben gazdag új évet kívánok!
(azoknak is akik nem olvassák, de ők úgysem olvassák :P)