2012. január 29., vasárnap

Napfoltok nyomában - Lilivel :-)

A papírjaim feldolgozása közepette találtam még két észlelést január 15-éről, melyeket nem raktam még fel a blogra (sőt csak most scanneltem be).

Az egyik Lilié, ő is megnézte és lerajzolta a napfoltokat, szerintem egészen pontosan, büszke vagyok rá.



2012. január 28., szombat

Az Orion köd és környéke

Amikor elkezdtem amatőrcsillagászkodni, az Orion-köd volt az egyik első dolog, amit megnéztem binokulárral, majd a távcsövemmel és lerajzoltam. Azóta is nagyon tetszik, és szinte minden alkalommal legalább megnézem, amikor kint vagyok és nézelődök.

Nemrég felfigyeltem arra is, hogy fölötte van egy kicsike nyílthalmaz, az NGC1981-es, és a kettő együtt belefér a látómezőmbe 26x-os nagyítás mellett. Igaz így sok részlet nem jön az Orion-ködből, de ugyanakkor nagyon szép így egyben. Ezért eldöntöttem, hogy ezt mindenképpen lerajzolom.

Rajzolás közben rájöttem, hogy tulajdonképpen el is lehet hagyni a látómező kört, mivel azon túl is berajzoltam pár határozott és fontos csillagot, amik a képhez tartoznak. Végül rájöttem hogy ez így sokkal jobban is néz ki. UHC szűrőt nem használtam most, hiszen inkább a nyílthalmaz és a csillagok voltak a lényegesek ennél a rajznál. Az Orion-ködben lévő trapéz formájú csillag-csoport is éppen elkülöníthetően látszódott, bár két csillaga éppencsakhogy felbomlott a távcsőben.

Napfoltok nyomában

Nagyon besűrűsödtek a napjaim mostanában, így nem igazán volt időm feldolgozni a múlt heti rajzaimat, pedig szerencsére hétvégén legalább napközben jó idő volt és lehetett Napot nézni. Bár a légkör és átlátszóság egyik napon sem volt kedvező.

Szombaton a Polarisban jártam, észlelőszakkör volt, és a szakkör kezdése előtt még volt egy kis idő napot nézni, így ki is használtam a lehetőséget.

A Polaris nagytávcsövével mindig hatalmas élmény észlelni. Gyönyörűen látszanak benne a részletek, már 60x-os nagyítással is. A napkorongon lévő foltok érdekes módon a déli féltekére gyűltek leginkább - közeledve az egyenlítőhöz, - azonban a solarmonitor.org szerint az itt feltüntetett csoportokon kívül is van még néhány számozott, aktív terület az északi féltekén, ott, ahol én csak fáklyamezőket láttam a korong szélénél.
A 11401-es és 11402-es csoportok hatalmas foltjai első ránézésre szabad szemes foltnak tűnnek, de amikor szemüveggel is próbáltam megnézni őket, akkor nem láttam az ég világon semmit. Számomra a 11402-es csoport óriási foltja a legérdekesebb, mivel az umbra alatti részen a penumbrában egy jól kivehető világos (alapszínű) csík (anyaghiány) van, amit azért viszonylag ritkán lehet megfigyelni (főleg ilyen jól).

A légkör egyébként eleinte elég rossz volt, nehéz volt részleteket kivenni, de a végére sokat javult, így még az utolsó pillanatokban (a vázlatom átnézésekor) a 11403-as csoportot is sikerült szemrevételeznem, amely mindössze egy nagyon apró, monopoláris umbrából áll egy fáklyamező kellős közepén.

Vasárnap már otthonról néztem meg a Napot. Az előző naphoz képest a 11401-es és 11402-es csoport is kissé megnőtt, azonban szabadszemmel most sem láttam semmit. Az is nehezítette az észlelést, hogy meglehetősen fátyolos volt az ég, az átlátszóság is gyengécske volt. A solarmonito.org-on ismét további aktív területek voltak láthtaók a korongon, melyeket most sem tudtam foltként megfigyelni. Fáklyákból most kevesebbet láttam és ezeket is csak a zöld színszűrő segítségével. Azért az nagyon szépen látszik, hogy ismét felfelé áldozóban van a Nap tevékenysége, mert elég magas lett a napfolt-szám és a csoportok és aktív területek száma is.

2012. január 8., vasárnap

Napfoltok nyomában - Január a felhőár

Január másodikán az újév második napján kisütött a Nap is, bár a légkör és az átlátszóság csapnivaló volt. Már már azt hittem még a megfigyelés is lehetetlen, és őszintén szólva nem is éreztem, hogy igazán pontosan sikerült minden részletre kiterjedően felrajzolnom a foltokat.

Központi csillagunk aktivitása továbbra is kissé alacsonyan van, mindössze néhány csoport volt megfigyelhető rajta (a solarmonitor.org szerint még további egy csoport volt azon kívül amit én felrajzoltam, amely halvány, penumbra szerű foltokból állt).

A 11389-es foltcsoportban a bonyolult folt szerkezetét szinte nem is lehetett pontosan megfigyelni. A nagy umbrájú folt egyébként mintha szabadszemes lenne, de nehéz és bizonytalan volt a megfigyelése. Próbáltam zöld színszűrővel nézni a Napot, de ez sem sokat segített. Érdekes, hogy mindössze egy fáklyamezőt figyeltem meg, olyan mintha mélyponton lenne a Nap.

A nap érdekessége az volt, hogy Lili is kijött velem megnézni a Napot, és lerajzolta, amit látott a távcsőben, szerintem egészen pontosan berajzolta a foltokat:



Ha a szokásos gyakori rossz időn túltesszük magunkat, akkor legalább hétvégén  tudunk napot nézni, ami most nagyon jól jött, mert tegnap megrendezésre került a második napbemutató a Polaris Csillagvizsgálóban, és szerencsére jó időnk volt. Előtte lévő nap iszonyatos orkán erejű szél fújt egész nap, és a felhők látványos táncot lejtve haladtak el dél-kelet felé az égen, tették a dolgukat..

Szombatra szépen kitisztult az idő, így bár délelőtt még kissé fátyolfelhős volt, körülbelül 11-re, 12-re már zavartalan volt a megfigyelés. A Polaris nagy 20 cm-s refraktorával figyeltem meg a napfoltokat, amiknek a száma kezd felfelé menni ismét. Már nem csak 4, hanem 7 foltcsoport volt, és vannak igazán bonyolult, kacifántos foltok is. Lerajzolás közben néha vakargattam a fejemet, mert nehéz volt igazán pontosan visszaadni a részleteket, és az apró umbrákat.
Sok és nagyon látványos fáklyamező látható a napkorongon. Az egyik, ami nagyon nagy és hidrogén-alfában is egy jelentős, aktív területként volt látható, a 11388-as és 11389-es csoportok környéke. Ezen kívül szintén egy nagy fáklyamező volt a 11392-es csoport körül és kifele a napkorong széle felé, valamint négy kisebb a korong déli oldalán, melyek közül egy szintén csoport körül, a 11391-nél volt megfigyelhető.

A hirdogén-alfa megfigyelés is sok érdekességet tartogatott. A területek aktivitása a fehér fényben megfigyelhetőket nagyon jól követte, fáklyákat és aktív régiókat azokon a területeken lehetett megfigyelni, ahol  a nagyobb foltcsoportok és fehér fényben is látszó fáklyamezők is elhelyezkedtek.
Több filament is megfigyelhető volt a korongon, valamint legalább 6 (de folyamatosan változó) protuberancia is, melyek látványosan váltakoztak időről időre. Közülük egynél megfigyelhető volt az is, hogy az anyag elszakadt a korongtól egy kis időre, majd újra visszaesett a napba.

2012. január 2., hétfő

Szolárgráf v.1 - teszt

Egy kedves és segítőkész amatőrtársnak köszönhetően belekezdtem a lyukkamera-gyártásba, egyelőre kisüzemben (de már töröm a fejemet a sorozatgyártás mikéntjén :D). December 25-én kitettem egyet az erkélyünkre, 27-én és 28-án még kettőt anyósoméknál a Bakonyban a kertbe. Utóbbiak közül az egyik kelet felé, a másik dél felé néz, így remélhetőleg két különböző képet fogok kapni tavasszal, amikor begyűjtöm őket.

Mivel nagyon kiváncsi voltam hogy sikerült a dolog és hogy egyáltalán mire számítsak, az első, erkélyen lévő kamerát ma begyűjtöttem és bescanneltem, eldobozoltam.
A teszt eredményével elégedett vagyok, főleg hogy mindössze 3 napfényes nap volt azóta, és csupán egy teljes hétig volt kint a kamera. A következőt már kiraktam ugyanennek a helyére, és ott is hagyom legalább egy-két hónapra ha lehet.

Íme a teszt eredménye:

2012. január 1., vasárnap

Szilveszteri csillagnézőben

Szilveszter napjára kegyes volt az idő (előtte majdnem egy hétig rossz idő volt, és utána is rossz idő lett), mintha csak tudta volna, hogy most ki kell tisztulnia az égnek.

Délelőtt amikor felkeltem már sütött a Nap, bár felhős volt az ég, és a légkör sem volt a legjobb, de abszolút alkalmas volt arra, hogy Napot észleljek, még ha részleteket nem is tudtam rajzolni (93x-os nagyításon már nagyon nagyon remegett a légkör). Ismét megjelent egy nagy foltot tartalmazó csoport, ami nagyon hasonló volt a 11384-es csoport nagy foltjára december 25-éről, és ez is mintha szabadszemes lenne, habár igazából csak annyit láttam, hogy "mintha valami arrafelé" felsejlene.
A csoportban található egy nagyon feltöredezett folthalmaz, sok apró umbrával és halvány, szabálytalan penumbrával. Ezen a nagy csoporton kívül csak kisebb csoportok vannak, egy-egy bipoláris vagy monopoláris folttal. Külön érdekes volt a 11383-as vagy 11384-es csoport, amely esetén egyetlen folt volt látható a nyugati peremhez közel, azonban azt nem tudtam eldönteni hogy ez melyik, ugyanis a solarmonitor.org egyetlen foltot sem mutatott, azonban mindkét szám egy helyen szerepelt. Két fáklyamezőt számoltam, egyet itt a nyugati peremnél a folt körül, egyet pedig az észak-keleti perem szélén, ahol viszont nincs jelenleg foltcsoport.
Próbálgattam a Meade zöld színszűrőt is, sajnos több részletet nem hozott, bár kicsit segített a légkör zavaró ugrálásán.

Este változatlanul jó idő mellett az ég bővelkedett néznivalókban: Fent volt a holdsarló, a Jupiter, az Orion csillagkép, és gyönyörű, jó idő volt. Az átlátszóságban nem volt hiba, bár a nyugati és keleti ég alján pár felhőcskét látni lehetett végig, de nem zavartak egyáltalán. A légkör is jó volt, bár most nem próbáltam igazából nagyon szoros kettősöket nézni például ahol ez zavaró lehetett volna.

Először a Holdat néztem meg, ahol rögtön figyelmes lettem egy a Terminátorhoz nagyon közel levő, viszonylag nagy méretűnek látszó kráterre. Gyorsan felrajzoltam magamnak a holdsarlót és a kráter elhelyezkedését, hogy később könnyebben megtaláljam, melyik krátert is figyeltem meg, majd átváltottam 130x-os nagyításra. Megfigyelésemet Neutrál szűrővel végeztem, a megfigyelt kráterek pedig a Maurolycus és a Barocius, valamint ezek közvetlen környéke.
A Maurolycus személyében egyáltalán nem a legkönnyebb megfigyelési témát választottam, a nyugati perem felé eső részen igencsak csipkézett, mindemellett innen kiindulva a kráter nagy része árnyékban volt, ami nagyon érdekessé tette számomra a megfigyelését. A közepén egy kisebb és egy szélesebb kiemelkedés is megfigyelhető, melyek szintén árnyékot vetnek. A kráter árnyék alá nem eső belső része sötét színű volt. A déli- dél-keleti perem környéke nagyon tagolt, több kiemelkedő rész is látható, és a délkeleti részén mintha egy fél kráter kapcsolódna a nagyhoz.
Az árnyékban lévő rész érdekessége, hogy a perem nyugati részén, valamint a déli szögletben kicsiny kiemelkedések látszanak, melyek az árnyékból világító pontokként emelkedtek ki a környezetükből.

A déli oldalon két kisebb kráter található, melyek a nagyhoz nagyon közel helyezkedenek el, metszik egymás peremeit. Ezek is nagyon érdekesek, a nagyobbik (Barocius) kráter közepén szintén megfigyelhető egy kiemelkedés, és érdekességképp a belső része kissé világosabb, mint a külső része, amely talán szintkülönbség miatt lehet. Ennek a két kráternek a pereme nem annyira tagolt, viszonylag szabályosnak látszanak, és finom, vékony peremük van, gyűrődésektől mentesen.

További érdekességeket rejd a Maurolycus északi pereme, ahol további kisebb, szabálytalan formájú kráterek figyelhetők meg egymás helyén hátán. Rendkívül tagoltnak látszott ez a környezet és ennek felrajzolása, megfigyelése volt a legnehezebb.

Miután befejeztem a vázlatomat és a jegyzeteimet, áttértem az Orion csillagképre, ahol igazándiból a Rigeltől kiindulva lefelé az R LEP változócsillagot szerettem volna megtalálni. Gondoltam, ha már egyszer "ráálltam" a Rigelre, ami mellesleg kettős csillag is, nem lehet kihagyni hogy megnézzem!

A katalógus adatai szerint az A csillag (Rigel) 0,3 mg, a B csillag pedig, amely valójában BC, 6,8 mg. Az A csillag 0,3 mg-s fénye annyira beragyogta a látómezőt, hogy a BC-t sokkal halványabbnak láttam ennél, alig volt észrevehető (bár még normál nézési módszerrel megpillantható volt). Még a vöröses, narancsos színe is kivehető volt a Rigel kékes színéhez képest. A kontraszt azonban egyáltalán nem volt feltűnő a két csillag színében, olyan volt mintha a Rigel alig kék, a tárcsillag pedig aligvörös lenne. A katalógus szerint a távolság 9,3", ami nagyjából reálisnak látszódott 93x-os nagyítással. Az általam becsült PA értéke 205°, ami 1°-kal tér el mindössze a WDS adataitól.

Ezután lefelé haladva megálltam az STF 649-nél is, amely nem is kettős, hanem hármas rendszer. Itt az A csillag szintén kékesnek, a B pedig vörösesnek, narancsosnak látszik. A C csillag viszont halvány, csak elfordított látással látszott. A és B távolsága a katalógus szerint 21,6", A és C távolsága pedig 85,9". A 5,80 mg, B 8,97 mg, a C fényessége viszont nem volt egyértelmű. A WDS tartalmazott egy 9,7 mg-s adatot, de az nem a C fényességadatának a helyére volt beírva, hanem a B helyére, ezért azt gondolom ez egy véletlen elírás lehet. Az is alátámasztja ezt a fényességértéket, hogy én ránézésre 10,2 mg-nek becsültem a másikakhoz képest, ugyanakkor az én becslésem szerint A és B is 0,5 mg-vel halványabb volt a katalógusban megadottaknál (tehát a fényesség különbséget ennek megfelelően becsültem). Az általam becsült PA-k is eltérnek a katalógusban megadottaktól. AB esetén 60°, míg AC esetén 350° az én becslésem, míg a katalógus 69°, illetve 4°-ot ad meg. Ahogy számolgattam, hogyha a Nyugati irányt eltolnám 15 fokkal az óra mutató járásának megegyezően, akkor kb. eljutnék a katalógusadatokhoz. Ez azért érdekes, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy jól jelöltem meg a Nyugati irányt. Persze bármi lehetséges.
A csillagkörnyezet egyébként elég szegényes, mindössze egyetlen 10 mg körüli csillag árválkodott az LM-ben a dél-keleti peremhez közel.

Végül sikerült megtalálni az R LEP változócsillagot is szépen csillagról csillagra haladva. Mindenképp érdemes volt megkeresni, ugyanis ez az egyik leggyönyörűbb csillag, amit valaha láttam. A színe olyan, mint egy rubint kőé, gyönyörű vörösen izzik a látómezőben. Fényességét 7,9 mg-re becsültem.
Ezután egy kis szünetet tartottam, mert odafagytam a távcsőhöz, és később mégegyszer kimentem azzal a határozott céllal, hogy megkeressem a karácsonyfa-halmazt. Este 10 után már ez is egész jó helyre kerül és éppen rálátni a környékére a távcsővel, ha az Oriontól indulok ki. A Betelgeuse-től indultam el hogy csillagról csillagra haladva megtaláljam. Nagyjából négyszer kezdtem újra, mert ennyiszer vesztettem el a fonalat, ugyanis nagyon cselesen kevésbé jellegzetes, kevésbé fényes csillagok veszik körül. Azért többszöri nekifutásra sikerült megtalálnom, és egyértelműen beazonosítanom a szépen világító kis karácsonyfát. Már 26x-os nagyítással is jól látszott a karácsonyfa forma, de úgy döntöttem nagyobb nagyítással fogom nézni. 93x-osra váltottam, amiben gyönyörűen éppen beteritette a látómezőt. Legalább is reméltem, hogy beteríti. Pár kissé távolabb lévő csillag még talán a halmazhoz tartozik, de mivel nekem így tetszett a legjobban, így rajzoltam le. Igyekeztem aprólékosan haladni, hogy pontosan a helyére kerüljön minden csillag, és némelyikkel meg is szenvedtem kicsit, de a végeredménnyel elégedett voltam.



Ezzel kívánok mindenkinek boldog Új Évet és sok jóidőt 2012-re! :-)