Kettőscsillag-vadászat v.1

Tegnap este szép tiszta volt az ég, és az idő is viszonylag kellemes volt, ezért 9 óra körül kipakoltam a kettőcsillag térképemmel és minden cuccommal (egyébként egyre több idő kipakolni, mert egyre több cuccom van.. vicces :-) De legalább addig hülhet a távcső, amíg a többit kipakolom)

Vettem egy Lego kocka formájú rózsaszín tároló dobozt, és ebben tartom újabban az okulárjaimat és egyéb eszközöket, így most már legalább nem dobok le semmit az erkélyünkről, mert bőven elférnek a dobozban és jó helyük is van benne.

Az Aquila csillagképben böngésztem és szépen körbe haladva megnéztem néhány kettőscsillagot. Újabban - bár ezt már említettem egy korábbi bejegyzésben - egyre jobban tudok tájékozódni az égen térkép segítségével, így mostmár a kisebb, fura helyeken lévő csillagokat is viszonylag könnyen megtalálom. Ez nagyon nagy sikerélménnyel tölt el egyébként.

Próbáltam kicsit készülni és olyan csillagokat válogattam össze, amiknek a szeparációja számomra is érzékelhető vizuálisan (tehát legaláb 1,5", de maximum 100" a távolság a csillagok között). Ezeket szépen be is jelöltem, viszont a fényességüket elfelejtettem megnézni, ezért bizony volt köztük olyan, amiket nem sikerült megnézni: STF2590-es kettős, kicsi de elvben könnyen látható szeparációval, azonban a B komponens 10,31 mg, az A pedig 6,5 mg, valószínűleg elnyomta az A fénye. STF 2543, Itt is ugyanez a helyzet, a 11,4"-es távolság ellenére a B komponens 10,45 mg, az A pedig 6,76, így nem láttam semmit. STF 2492-nél elvileg 3" a távolság, de hiába gúvadtam még 165x-ös nagyítással is, semmit, még egy kis elnyúltságot sem sikerült látnom. Viszont az A komponens színe szép sárga volt. Az STF2635-ös-nél megint csak hasonló volt a helyzet, az A csillag 6,66 mg, a B csillag 10,19 mg. Néha egy-egy pillanatra mintha tojásdadnak láttam volna az A komponenst, de szerintem ezt csak oda képzeltem, mert 7,3"-re vannak egymástól és 165x-ös nagyításon néztem (ami a 2-3"-s csillagokat is egymás mellé teszi szépen). Az STF2643 esetén viszont mintha rémlett volna valami, itt a távolság 3,0". Azonban a B csillag itt is nagyon halvány volt.

A következőket viszont sikerült megfigyelnem:

Az STF 2562-es nagyon szép páros, az A csillag enyhén sárgás színű, a B-t pedig mintha szürkés-zöldes színűnek láttam volna. Az A fényessége 6,95 mg, a B-é pedig 8,69 mg, és ez a fényességkülönbség jól látszik is. 93x-os nagyítással néztem, de már 26x-os nagyítással is feltűnően bontotta a műszer a kettős. A távolság 27,1", és az általam becsült PA 275°.

Az STF 198-at nem jelöltem be magamnak a térképen, hanem ahogy az utána következőt kerestem, egyszercsak felbukkant a látómezőmben. Visszanéztem a térképen hogy mit látok és rájöttem, hogy ez is kettős, majd pedig a katalógusadatok igazolták is amit láttam. 26x-os nagyítással is jól szeparált, az A 9,22, a B pedig 9,80 mg, mindkét csillagot fehérnek láttam. A távolságuk 43,6", a becsült PA 200°.

Az STF 2628-at sikerült ezután megtalálnom könnyedén, mivel egy látómezőben vannak gyakorlatilag az előbbivel. Itt sikerélményem volt, mert egy elég szoros páros, de nagyon szépen látszottak egymás mellett 165x-ös nagyítással (a távolságuk 3,1"). Az A 6,6 mg, a B pedig 8,66 mg, és jól látszódott a fényességkülönbség a kettő között. Az A-t fehérnek, a B-t kissé szürkésnek láttam, de zavaró volt az A fénye, ami eléggé elnyomta a másikat. Az általam becsült PA 340°.

Az STF 2654 volt az utolsó amit sikerült megfigyelnem. Itt szintén egy fehér-szürke párossal volt dolgom. az A 6,96 mg, a B pedig 8,14 mg. A B mintha kissé zöldes is lenne. A távolság a kettő között 14,8", az általam becsült PA 260°. 93x-os nagyítással nagyon szépen látszottak egymás mellett. Itt az volt az érdekes, hogy mindig meg szoktam becsülni a kettősök egymáshoz képesti fényességét, amit úgy csinálok, hogy hasraütésből megbecsülöm az A fényességét (a tapasztalataim alapján), de persze nem hasonlítgatom semmihez, mert csak az egymáshoz képesti különbség a lényeg. És ehhez képest megbecsülöm a B fényességét. Ez volt az egyetlen olyan páros, ahol szinte teljesen pontosan becsültem az A fényességét is (7,0 mg-re becsültem, a B-t pedig 8 mg-re). Persze a jó közelítés az A esetén lehet véletlen is, viszont jó érzés volt látni, hogy a B fényességét jól arányítottam hozzá.

Azt hiszem folytatni fogom a vadászatot, persze legközelebb picit jobban felkészülök és megnézem azt is, hogy milyen a fényessége az egyes pároknak, hogy ne érjen csalódás kint :-)

Naptudósítás - ismét a Polarisból

Tegnap délután volt az első észlelőszakkör a Polaris csillagvizsgálóban. Előtte kicsit korábban felmentem, hogy megnézhessem a Napot. Rettentő büszke vagyok magamra, mert a végére már egyedül kezeltem a kupolát is, amihez amúgy férfi erő kell, szóval rendesen nekiveselkedtem, amikor tolni kellett.

Most kicsit készültem is előre, felvittem a 7 mm-s Planetary okuláromat magammal, hogy tesztelgessem picit. Persze a nagyításba bele sem gondoltam igazából, de itthon a 130/650-essel már olyan jól bevált, hogy gondoltam egy próbát megér ott is.

Nagyon látványos volt a Nap tegnap, a 11302-es csoport minimum binokuláros, de még az is lehet hogy szabadszemes a nagyobbik foltja, ami érdekesen töredezett umbrával rendelkezik. Egy hatalmas fáklyamező közepében van, ami - ahogy a rajzomon is látszik - kinyúl a foltoktól egészen messzire is.
A 11301-es csoport érdekes, laza csoportosulás, több olyan folt-szerűséggel, amik inkább mintha csak penumbrából állnának, nem annyira sötétek, bizonyára melegebb területek.

A 11298-as csoport nagyon furcsa, ahogy kihaladt a korong nyugati széle felé, már elfordulva látszik (dupla penumbra nagyon sok apró pont szerű umbrával), és nagyon jól látszik a körülötte lévő fáklyamező, ami itt szintén kinyúlik a foltoktól befelé is.

A 11299-es csoport igazából mintha csak egy folt lenne, egy hosszúkás, elnyúlt szemet formáló fáklyamező közepén. Ennek a formája nagyon tetszett, ritkán látni ilyen magányoskodó foltot.

Az északi peremhez közel is láttam egy fáklyamezőt, bár ez sokkal kisebb és halványabb volt.

A 11302-es csoport volt a kiszemeltem, amit lerajzoltam nagyobb nagyítással is. Utólag kiszámolva döbbentem meg, hogy a 7 mm-s Planetary 352x-es nagyítást adott a Polaris távcsövén (200/2470-es refraktor), amit még gond nélkül bírt az optikai rendszer! Persze a légkör zavartsága itt már érezhető volt, időnként elhomályosult a kép és nyilván alapból sem volt 100%-osan éles, de mindig egy-egy pillanatokra kitisztult annyira, hogy részleteiben megfigyelhessem a foltokat. Hihetetlen látványt tárt elém, az umbrákat is olyan részleteiben láttam, amilyenben még legfeljebb csak fotókon.
Eleinte azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a rajzolásnak, de aztán végül csak nekikezdtem valahol és mire észbe kaptam, már lerajzoltam az egészet.

Továbbra is azt mondom, nagyon jó élmény ott távcsőbe nézni és lerajzolni a látottakat, megtiszteltetésnek érzem.

Napfoltok nyomában - beindult a Nap

Igazán szépen beindult a Naptevékenység, egészen megugrott a foltok száma. Sosem láttam ennyi csoportot, 7 csoport volt ma a Napon, amiből egynek még számozása sem volt igazából, így maradt kérdőjeles.

A kérdőjelesen kívül a 11293-as csoport található a peremen és igazából mindkettő szép, méretes fáklyamező közepén helyezkedik el.

A 11299-es csoport egy töredezett, aprócska foltokból álló, laza csoport, amiből persze még lehet bármi is. A legérdekesebb a 11295-ös és 11298-as csoport, amik gyakorlatilag egybe érnek, és én személy szerint egy csoportnak tekintettem volna őket, ha a NOAA nem állapítja meg másképp. Érdekesen csipkézettek a foltjai, több letöredezett apró folttal, kiterjedt penumbrákkal.

A 11296-os és 11292-es csoport kisebb, de nem kevésbé érdekesek. Ezeken is megfigyelhető kissé a töredezettség, mivel a nagyobb foltok körül kicsi, apró töredezések is vannak.

Sajnos versenyt kellett futnom ma az idővel, mivel ahogy figyeltem a Napot, egyre tejfölösebb lett az ég és rosszabb lett a láthatóság. Mire befejeztem gyakorlatilag már nem is lehetett részleteket jól megfigyelni rajta, de szerencsére még épp felrajzoltam az utolsó kis foltocskát is.

Szerintem a 95-ös és 98-as csoport lehet, hogy szabadszemes is, nagyon élénken, határozottan látszódnak a napfelszínen.

Remélem ez a foltszám nem csökken a közeljövőben sem, és lesz mit nézni, rajzolgatni.

Kappa Herculis kettőscsillag

A Hercules lábánál (a béta és gamma Herculis alatt) található az U HER változócsillag, amit most először próbáltam megtalálni. A csillagkörnyezet alapján az AAVSO keresőtérképpel ez sikerült is, legalább is a környező csillagokat. Sajnos épp biztosan 11 mg-nél halványabb a csillag, mert nem láttam, még elfordított látással sem. A mellette lévő 11,0 mg-s összehasonlító csillagot még láttam.

Ettől nem messze, kissé keletre található a kappa Herculis, gyakorlatilag már a csillagkép sarkában. Ez a szép narancs színű páros már kis nagyítással is szeparáltnak tűnik, azonban nagyobb nagyítással sokkal jobban megfigyelhető. Az A csillagot kissé világosabb, a B-t pedig erőteljesebb narancsnak, talán inkább vörösesnek láttam. Az A és B között úgy becsültem, hogy 1 mg fényességkülönbség lehet, amit az atlasz is alátámaszt, mivel eszerint az A csillag 5,3 mg, a B csillag pedig 6,5 mg. A és B távolsága 28".
Az általam becsült PA 25°.

Érdemes a legfényesebb és legegyértelműbb helyeken túl lévő kettősöknek is utána járni, mert ez a kettős nagyon jó példa arra, hogy mennyire szépek tudnak lenni. Ez is a számomra különlegesebb kettősök közé tartozik.

M2 gömbhalmaz

Az erkélyünkről egyre inkább látható a délre hátráló Pegasus lába, és az alatta fekvő Aquarius és Capricornus, melyek számomra új területet jelentenek. Az Aquariusban egy kettőscsillagot (a Kszi Aquarii-t) már megfigyeltem és lerajzoltam, de most ismét visszatértem ide, hogy az M2-es gömbhalmazt is megnézzem.

Bevallom a gömbhalmazok olyan szempontból nem a kedvenceim, hogy nem annyira változatosak, mint a nyílthalmazok például, de azért mindig izgalmas megtalálni őket és mindig sikerélményem van, amikor meglelem, ráadásul érdekes dolog összehasonlítani őket.

Ezt a gömbhalmazt a legkönnyebb szerintem a béta Aquarii csillagtól megtalálni, ahonnan szinte csak egyenesen kell haladni északra, körülbelül 5 foknyit. Közöttük majdnem feléúton van három fényesebb csillag, amik szinte egyenlő szárú háromszögként helyezkednek el. Ha ezt látjuk, jó irányban haladunk.

A gömbhalmaz elég kicsi, a teljes mérete mindössze 13', és igencsak kompakt, fényes. A fényessége az atlasz szerint 6,3 mg, ami számomra reálisnak tűnt. Kis nagyítással (26x) egy nagyon ködös fényes csillagnak tűnt, de 93x-os nagyítással már jól látszott a gömbhalmaz jellege. Bár különösebben nem bomlik fel részleteire, a közepe nagyon fényes. Csillagokat nem igen tudtam elhatárolni benne, de mintha a közepe körül felsejlene valami. Keleti irányban a ködösség nagyon enyhén kiterjedtebb, de ezt leszámítva teljesen szimmetrikus a halmaz.

A körülötte lévő csillagkörnyezet jellegzetes, viszonylag fényes, jól behatárolható csillagok alkotják a közvetlen környezetét.

Napfoltok és protuberanciák

Tegnap, azaz szombaton felmentem a Polaris Csillagvázsgálóba. Egyrészt kicsit segíteni, másrészt pedig kihasználni a délutáni ürességet és a műszerparkot, és Napot nézegetni. Remélem idővel majd azért kevésbé lesz üresség ilyen alkalmakkor és tudok Napot mutogatni az érdeklődőknek :)

Először felmentem a kupolába, és a NAAAAGY lencsés távcsővel néztem meg a Napot. Hihetetlenül jó élmény volt azt a nagy távcsövet kezelni, és békésen nézegetni a Napfoltokat. Az idő is kegyes volt, mert mire felértem pont kisütött a Nap és bár eleinte voltak még felhők, azok is elhaladtak gyorsan.

Először 40 mm-s okulárral néztem, ami 62x-es nagyítás. Érdekes élmény volt összehasonlítani a saját távcsövemmel, amivel szintén 65x-ös nagyítással szoktam nézni. Nem tudnám megmondani hogy bármelyik is jobb vagy rosszabb, sőt. Egyformán szeretem mindkettőt, természetesen a 20 cm-s távcső kissé jobb felbontásban mutatja a foltokat, de ezzel összehasonlítva a 13 cm-s is nagyon jó képet ad.

A Nap egyébként nagyon gazdag foltokban, a 11289-es számú különösen érdekes, erről készítettem egy részletrajzot is, 20 mm-es okulárral, 124x-es nagyítással. Ez a folt szabadszemes, szinte kiugrik a napkorongból, annyira erős az umbra. Még a H-alfa képen is látszik.
A 11283-as csoport is nagyon tetszett nekem, kissé szögletes formája van mindkét nagyobb foltnak és körülötte hatalmas fáklyamező. Hasonlóan érdekes a 11287-es számú volt is, amely a kisebb nagyítással szinte kettőnek látszik, azonban 124x-es nagyítással egy penumbra látszik, négy umbrával, melyek kissé egybefolynak.

A 11290-es csoport igazán furcsa, kis szálszerű penumbra-jellegű foltocskákból áll, amik körbevesznek egy sötétebb foltot. Egy ehhez hasonló található még déli irányban is, ami két foltocskából áll (11288).

Ezután kiültem a teraszra egy kis Coronado PST-vel. Izgalmas volt H-alfában is megnézni a Napot így egymásutánban. A határozottabb foltok (például a szabadszemes) foltként látszódtak itt is, akármerre terkegettem a finomhangolót. A korongot 10 mm-s Plössl okulárral néztem, 40x-es nagyításon. A nyugati perem közelében egy szép kis protuberancia volt látható, amit folyamatosan megfigyeltem és lerajzoltam. Érdekes volt látni ahogy változott, időnként elhalványodott, máskor felerősödött kicsit, de határozottan változó volt, és a végén a két különálló rész is szinte összefolyt.

Remélem lesz még alkalmam felmenni és hasonló sorozatot csinálni, amíg saját naptávcsövem nem lesz :)

Napfoltok nyomában

Hétvégén voltam kint Napot nézni is... persze ezt sem volt időm feldolgozni eddig, de nem baj, legalább a rossz időt kihasználom. Mert napok óta felhős az ég :-(

Kipróbáltam egy kissé új technikát a rajzolásban, azaz nem a jól megszokott Napészlelő lapot használtam, hanem egy sima famentes rajzlapot, amire körzővel rajzoltam egy kört.

Az ötlet onnan jött, hogy a nyugati peremen lévő 11280-as csoport annyira a peremen van, hogy a jól megszokott napészlelő lapra amikor felrajzoltam (a vázlatomon), gyakorlatilag nem látszott rendesen, összefolyt a vonalakkal. Végül is nem bántam meg, mert szerintem jobban fest így.

Amint az a képen is látszik csoportokban igen gazdag volt a Nap hétvégén, bár közülük néhány kicsike volt. 6 csoportot és 38 foltot számoltam össze, melyekből a nyugati peremen lévők és a dél- keleti peremen lévők egy szép, termetes fáklyamezőben ültek. A nagy, 11283-as számú csoport rendkívül bonyolult formációkból áll, csipkézett, rengeteg folt alkotja. Nagyon szép volt a Nap, bár a légkör nem volt a legjobb. Rossz sem volt, de a nagyobb nagyítást már nem tette lehetővé sajnos. Pedig igazán érdekes lett volna ezt a nagy csoportot lerajzolni közelebbről is. Remélem lesz még sok ilyen lehetőség a közeljövőben.

M15 gömbhalmaz

Bár múlt hét végén megnéztem a Vadkacsa halmaz mellett az M15-ös gömbhalmazt is - végre, sajnos nem volt időm feldolgozni. De most pótolom :-)

Megtalálni nem volt nehéz abszolút, és miközben kerestem (és a térképen a csillagok alapján haladtam), rájöttem, hogy egyre jobban megy az objektumok megkeresése. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nem küzdök ezzel annyit. Végre talán van annyi gyakorlatom, hogy ha kinézek valamit, nem feltétlenül kell hozzá nagyon közeli fényes csillag sem. Örültem ennek a felismerésnek.

Maga a gömbhalmaz már kis nagyítással is jól látszik, az eddig nézett gömbhalmazok közül az egyik legkompaktabb és legfényesebb is. Nagy (130x-os) nagyítással néhány csillag is felsejlik a halmazban, de persze inkább csak elfordított látással. A halmaz a nyugati felénél kissé mintha kifelé nyúlna, halvány ködösség látható arrafelé (tehát nem teljesen szabályos kör), de ez csak enyhén látszik így. Az eddigi gömbhalmazok közül ez tetszik a legjobban, illetve az M5-ös.

M11 vadkacsa halmaz

Ez a nyílthalmaz volt eddigi amatőrcsillagász pályafutásom egyik legnehezebb objektuma... már ami a lerajzolását illeti. Hozzá kell tennem, hogy az egyik legszebb és legérkesebb is, amit eddig megnéztem. Lassan már vakon megtalálom, ugyanis ez volt az ötödik alkalom, hogy megnéztem. Először a Bakonyban kerestem meg, de akkor - talán ezt korábban említettem is -, nagyon párás volt a légkör, be is párásodott a tükröm, így gyakorlatilag élvezhetetlen volt a dolog, épp csak megnézni tudtam. Később itthonról is megkerestem többször is, egyszer megpróbáltam lerajzolni, de akkor kidobtam a vázlatomat, mert nem voltam elégedett vele. Már akkor is gyönyörűnek találtam, de lerajzolás szempontjából egy rémálom, mert rengeteg csillaga nagyon halvány, viszont "ködösség"-szerűségnek látszik, amit rettentő nehéz visszaadni úgy rajzon, hogy felsejlik ott sok sok apró csillag, de mégsem egészen látszik, hanem csak sejlik és mintha, ráadásul csillog is, ebből kifolyólag sosem ugyanott.

Egy szónak is száz a vége, szombaton hihetetlenül jó - évente 2-3x van ilyen itt Budapesten - volt az ég: átlátszóság kiváló, a légkör is nagyon jó. 8/10-9/10 körüli (persze 10/10-es légkör nem létezik :)
Újból felkerestem, bár valójában eredetileg az R SCT változót kerestem, mert hogy azzal a céllal mentem ki, hogy változókat nézegessek. De amikor megláttam a kis nagyítású látómezőben, akkor eszembe jutott, hogy megnézem újra, mert olyan szép. Igazából először eszembe sem jutott, hogy lerajzoljam. Persze mondanom sem kell, nem bírtam magammal, és néhány perc nézegetés után már a ceruza és a papír is a kezemben volt.

130x-os nagyítással néztem, amiben néhány főbb csillag határozottan látszott, sok más csillag pedig ha más nem, elfordított látással határozottan kivehető volt. Ezek a fényesebb csillagok egy V-t formáznak, és körülöttük nagyon nagyon sok apró kis csillag található. Kissé ködös hatású, és a V közepén is van egy kisebb "halmaz", ami szintén ködösnek tűnik. A halmaz körül néhány csillag vehető ki elszórtan, így igen határozottnak mondható a halmaz maga, mint objektum. Gyakorlatilag eltéveszthetetlen.

Kettősök a Pegasus lábánál

Ritkán van olyan nyugodt légkör, mint amilyen tegnap volt. A megszokottnál több csillag látszott szabad szemmel is. Látván ezt gyorsan ki is pakoltam azzal a nem titkolt céllal, hogy amíg bírom (ébren és talpon) kint maradok nézelődni a hétvége közelségének örömére.

Sajnos a terveimet keresztűlhúzta egy masszív felhőzet, ami kb. fél óra múlva visszatarthatatlanul elindult és eltakarta az egész déli égboltot. Azonban mielőtt még ellopta tőlem az égboltot, sikerült két kettőscsillagot megnéznem a Pegasus csillagképben, a Pegasus lábánál.

Az első amit néztem az Epszilon Pegasi, amit igazából szabad szemmel is nagyon könnyű volt megtalálni. Érdekessége, hogy ez egy trió, amiből a C csillag megfigyelése a budapesti égbolton már kihívásnak számít, mivel 11,0 mg. A B komponens 8,4 mg, az gond nélkül látszott. Az A csillag 2,4 mg, így igen nagy fényességkülönbség van az egyes komponensek között.
A és B távolsága 142", A és C távolsága pedig 82". A nagy szeparáció miatt csak 26x-os nagyítást használtam, 129'-es LM-el. 65x-ös nagyítással is próbáltam megnézni (37' LM), amibe belefért, de nem úgy hogy az A csillag középen legyen. Az A csillagot narancs színűnek láttam, a B-t pedig sárgásnak.. a C-t, nos elfordított látással láttam, úgyhogy a színét illetően nem nyilatkoznék. Az általam becsült szög A-B esetén 315°, A-C esetén pedig 305°. Még külön említést érdemel az a tény, hogy az A csillagtól körülbelül 20" távolságra és 340°-ra látható egy nagyjából 8,6 mg-s sárgás színű csillag. Én ezt a csillagot simán besorolnám a párok közé, ha másért nem azért, mert optikailag nagyon közel áll hozzá és látványos. Az ember ha nem nézi meg a katalógust első pillantásra nem gondolná a másik kettőről hogy az ennek a párja, erről viszont kapásból azt gondolnám. Ezért én úgy döntöttem, hogy ez lesz a D komponens, ami körülbelül 20" távolságra található, sárgás színe van, körülbelül 8,6 mg-s és sokkal szebb mint a másik kettő.

A másik kettős amire tekintetem tévedt, az STF 2848, ami két kevésbé fényes csillagból áll. Az A a katalógus szerint 7,2 mg, a B pedig 7,3 mg (illetve a WDS szerint 7,5 mg). Mindkét komponens színe egyforma sárgásnak látszott (de csak enyhén sárgásnak), ezért kissé meglepődtem, amikor a fenti adatokat találtam a fényességével kapcsolatban. Én ugyanis a B komponenst körülbelül 8,3 mg-nek becsültem. Határozottan halványabb, mint az A komponens, így véleményem szerint sem a 7,3, de még a 7,5 mg sem állja meg a helyét. A és B távolsága egyébként 10,7", 65x-ös nagyítással figyeltem (LM 37'). Az általam becsült PA 270° Ez a kettős szépnek kevésbé volt szép, viszont a fényesség különbség miatt érdekes,