Napfoltok nyomában - felhőkön túl...

Kezdem úgy érezni, hogy valami világkatasztrófa következik be és soha többet nem lesz jó idő már. Szinte csoda számba megy, hogy ennek ellenére mégis sikerül megfigyelnem a Napot, bár tegnap egyetlen percre sem szakadt fel a felhőzet, így egy nap kimaradt. Nagyon sajnálom, mert most igen igen gyorsan változik a Nap.

Mára tulajdonképpen 3 új csoport is megjelent (solarmonitor.org szerint), habár csak egy újat tudtam megfigyelni, a másik kettő azt hiszem még nagyon kicsi, ráadásul az átlátszóság borzalmas volt ma, kb. 2/5-re értékeltem. A 11260-as és 11261-es csoport is szépen fejlődött, valamint haladt előre. A 11261-es most sok kisebb foltból áll, amiből annyit tudtam ma megfigyelni, hogy sok halványabb része van, ahol valószínűleg számtalan apró umbra található. A 11263-as folt a szélén új csoport, de máris két szép nagy foltból áll.

A rossz átlátszóság miatt fáklyamezőket egyáltalán nem tudtam megfigyelni a napkorongon ma. De azért ennek is örülök, őszintén szólva kétlem hogy ma túl sokan tudták ebben az időben megfigyelni a Napot, szerintem szerencsés vagyok.

Napfoltok nyomában - Lilivel :-)

Végre nem csak öt percig volt jó idő, hanem egy egész órán át gyönyörű volt az ég, jó átlátszósággal és elfogadható légkörrel. Sajnos ma az időm korlátozott volt, ezért csak az egyik foltról tudtam részletrajzot készíteni, de nagyon sajnáltam hogy be kell jönnöm, mert azon kevés napok között volt a mai, amikor a légkör lehetővé tette volna.

Három határozott csoport alakult ki a Napon most, a 11259-es, ami két napja még csak igen apró, alig észrevehető foltocska volt, mára pedig már egy nagyobb és két apró foltból álló csoporttá nőtte ki magát. A nagyobb foltban is három kicsike umbrát tudtam megkülönböztetni, amiből kettő kissé mintha összeérne. A csoport kissé északi irányba haladt, és a keleti oldalán továbbra is jól kivehető egy fáklyamező, amely valószínűleg az egész foltot körbeöleli.

A 11260-as kisvonat is haladt előre szépen, beljebb is került a korongon, illetve picit északabbra csúszott látszólag. Ezen felül megtöredeztek a foltok, így most még több foltból áll, körülbelül ugyanakkora területen, mint tegnap.

A 11261-es csoport a legérdekesebb, és ez az, amit választottam, hogy részletrajzot is készítsek róla. Egyértelműen beljebb jött a korong széléről, és nagyobb is lett, mint tegnap volt.  65x-ös nagyításon a szélső folt olyasmi mint egy kis virág, de a 130x-os nagyításon jól látszik, hogy egy összetettebb foltról van szó, több különböző "árnyalatú" részlettel. A belülső foltban több umbra is található, amelyekből a széléhez eső(k) halványabbnak tűnik(nek), és a külső résznél is több érdekes elnyúlásból áll a foltcsoport. Itt még az is megfigyelhető, hogy a halványabb részek mintha belevesznének a napkorongba, fokozatosan halványodik el a szélük helyenként.

A mai napnézegetés egyébként izgalmasabb volt mint a szokásos, mert Lili is kijött velem, és ő is megfigyelte a foltokat. Amikor belenézett a távcsőbe, jelentőségteljesen mondta: "Igen látom, ott vannak a szépen kifejlődött foltok". Utána lerajzolta ő is a Napfoltokat és a napot (de ő még a protuberanciákat is berajzolta :-D), a nagy foltra azt mondta, hogy az az apa-folt. Gondolom a közepes az anyafolt, a két kicsi pedig a Lili-foltok, mert általában így szokott lenni.
Minden esetre egy hatéves első Napészlelésének nem is olyan rossz ;-)

Napfoltok nyomában - főképp felhőkön innen

Lehet, hogy lottóznom kellene. Kivártam azt az 5 percet (na jó, túlzok 15 percet), amikor látszódott valami a Napból a felhők mögül. Igaz olyan szinte tökéletes láthatóság, amikor nem volt semmi a napkorong előtt, csak 5 percen át volt, utána küzdöttem a fátyolfelhőkkel, kisebb-nagyobb mértékben.

Viszont megérte ismét, mert a tegnapi alig-alig foltokból bizony lett valami. A tegnap még északi irányban elhelyezkedő nagyon aprócska foltok tovább haladtak nyugati irányban, a két kicsike folt megnőtt és keletkezett melléjük két nagyon halvány szürke színű foltocska is.

A keleti peremen lévő csoport is láthatóan beljebb jött, nagyobb lett, a fáklyamezővel egyetemben, amiben elhelyezkednek. Most már nem csak négy, hanem inkább 8 elkülöníthető részletből áll, hasonlóan elnyúlva, mint tegnap. Emellett egészen a korong szélén látható volt egy újabb csoport, ami most jön befelé, jelenleg két elnyúlt részletből áll, amiből a széléhez közelebb lévő halványnak, szürkének látszik csak, a belül lévőben pedig 2 umbrát tudtam elkülöníteni. Ez a csoport szintén fáklyamezőben ül, ami igen jól kivehető.

Sajnos más fáklyamezőket nem sikerült kivennem, mert mire ezeket a foltokat berajzoltam teljesen eltakarta a Napot a felhőzet, így muszáj volt abbahagynom a megfigyelést.

Minden esetre a két rajzot egymás mellé téve, nagyon szépen látszik a változás tegnap óta.

IC4665 nyílthalmaz és Alfa Herculis kettőscsillag

Tegnap olyan jó idő lett délutánra, hogy volt kb. egy fél égboltnyi terület, amit még nem ért el a beúszó felhőzet. Gondoltam csillapítom a távcső és az égbolt iránt érzett csillapíthatatlan szomjamat és megpróbálok legalább egy nyomorult kis kettőst vagy valamit megnézni..

Szerencsém volt, mert a Hercules aljánál - Ophiuchus tetejénél tiszta volt az égbolt egy jó darabig (tőlük nyugatra masszív felhőzet borított mindent).

Megnéztem ezért egyrészt az Alfa Herculis kettőst, ami nem okozott csalódást, egyáltalán. A két komponens 4,7"-re van egymástól, így a 130x-os nagyítás szépen hozta egymás mellé a két csillagot. A B komponens fényessége 5,4 mg, ehhez képest az A komponens fényességét 3,0 mg-re saccoltam. Mivel az A komponens egy változócsillag is egyben, az atlasz csak a tól-ig értéket adja meg. Sajnos nem sikerült "szabályos" becslést csinálnom, mert nem tudtam hogy kell, de viszont kedvet kaptam a változózáshoz is, úgyhogy ma megpróbálom pótolni ezt a hiányt és megmérem a környező csillagokhoz képest. Minden esetre olyan nagyon sokat csak nem tévedhettem.
Érdekesség, hogy az atlasz a színeiket pont fordítva írja mint ahogy én láttam, szerintem az A komponens sárga, a B pedig narancs. A becsült szög pedig 110 fok.

Ezután áttértem még a közelben tanyázó nyílthalmazra kiváncsiságtól, az IC4665 névre hallgató fantáziadús nevű objektumra. Nagyon gyorsan - szinte azonnal sikerült megtalálni és fel is ismertem az atlaszban mellékelt rajz alapján. 26x-os nagyítással néztem, de így is alig fért bele a látómezőmbe. Viszonylag laza nyílthalmaz, pár fényesebb csillag jellegzetes formát ad neki, ami egy szivecske tetejére hasonlít, az összes többi csillag kevésbé fényes benne, és minden csillagot fehérnek láttam. Jól rajzolható objektum, adja magát szinte.

Napfoltok nyomában - felhőkön innen és túl

Hosszú, több napos rossz idő után ma este hatra kisütött a Nap végre és letisztult a felhőzet is valamennyire a déli- dél-nyugati égboltról. Azonnal kaptam az alkalmon és kipakoltam az erkélyre, persze a Nap már túl alacsonyan volt, mert az erkélynek a nyugati irányban egy szép sárga üveg van felszerelve. Azonban rájöttem így fél év után, hogy az állvány állítható.. :-) Igen, ez olyan szőkés volt. Minden esetre Eperke le, állvány átállítás, kicsit vízszintezgetés Eperke vissza.. és lám, máris láttam a Napot :-) Persze így is csak kb. fél órám volt arra hogy megnézzem, utána már az állvány magasítása sem segített. De ez a fél óra éppen elég volt arra, hogy azt a rengeteg foltot megnézzem:

Összesen két csoport látható most a napkorongon, szám szerint elvileg a 11259-es a közepétől északi irányban és a 11260-as a korong keleti szélén.

A 11260-as négy kicsi foltból áll, hosszan elnyúlt. Egy jól látható fáklyamezőben helyezkedik el. A 11259-es csoport alig kivehető, egy sötét pontszerű apró foltból és hozzá közel egy halvány szürke kis foltocskából áll, legalább is ennyi látható belőle. Szintén egy fáklyamezőben helyezkedik el, amely a foltokhoz hasonlóan nehezen kivehető.

A nyugati szélen egy szintén jól kivehető fáklyamező található, ami első ránézésre kisebbnek tűnik mint a másik kettő, de amikor jobban szemügyre vettem kiderült, hogy kissé kiterjedtebb, azonban nagy része csak nehezen kivehető.

Sajnos a légkör eléggé rossz volt, bár az átlátszóságot majdnem jónak mondanám, főleg ahhoz képest, hogy előtte néhány órával még zuhogott az eső.

Napfoltok nyomában

A kánikula ellenére rávettem magamat arra az őrültségre, hogy kimenjek ma is napfoltokat nézni. Nem kaptam napszúrást (Ultimate sapkám jól megvédett), viszont nem is bántam meg, hogy kimentem. Ha lehet ma még aktívabb a Nap, 6 csoporttal és számtalan folttal.

A 11250-es csoport foltja kicsit elfordult, megnyúlt és keletkezett egy nyúlványa, ahol a nagyobb folt szélén is mintha egy umbra kezdene kialakulni, mert a széle egy részen sötétebb, ez 130x-os nagyításon jól látszott. Körülötte jól látható egy fáklyamező, amit tegnap még nem láttam.

A 11253-as folt számomra új, és mivel ilyen nagy, próbáltam megnézni a solarmonito.org oldalon, hogy miért nem láttam tegnap. Arra jöttem rá, hogy bár korábban kialakult aktív terület, de tegnap még nagyon apró volt a látható folt. Hihetetlen, hogy egy nap alatt mekkorára megnőtt! Ráadásul a 130x-os nagyítású részletes rajzon (amit tévesen 11255-nek jelöltem a rajzon) igen jól látszik mennyire sok apró kis foltból áll össze az, ami a 65x-ös nagyításon 4 aprócska foltnak látszik. Még mellette is van néhány halványabb kezdemény, amik kivehetőek. Ez nem fáklyamezőben áll, azonban tőle nem messze a nyugati peremen egymástól kis távolságra két fáklyamezőt is észleltem. Az egyik tegnap is ott volt, azóta nőtt.

A 11251-es foltcsoport nagy foltja is változott, bár érdekesen. Az umbra úgy változott, hogy három helyett most kettő részből áll, viszont a nagyobbik része egy pillangó szerű formájú umbra, a kisebbik pedig a pillangó feje. A penumbra formája viszont láthatóan nem változott.

A 11255-ös csoport tegnap nem volt látható, ma viszont megjelent egy aprócska folt, és mellette két oldalon valamint fölötte egy-egy halvány foltkezdemény. Talán itt is alakul valamit, főleg hogy aktív terület ez is. A 11256 ettől nem messze található, ez már tegnap is itt volt és hasonlóan nézett ki. Mindkét csoport körül fáklyamező van, ami tegnap óta annyit változott, hogy a 11256-os csoport körül sokkal töredezettebb, fékonyabb mintázatú mint tegnap.

A 11254-es csoport továbbra is leginkább L alakú első ránézésre. az L alsó kis szára megnyúlt, a felső szára viszont kissé átváltázott, több aprócska folt helyett inkább olyan nagyobbakból áll most, amelyeknek nagyobb a penumbra része (sok elnyúló széllel), de az umbra továbbra is apró. A fáklyamező továbbra is körbeveszi a keleti szélen.

Az időjárás viszonylag kedvező volt, bár az átlátszóságot időnként felhők zavarták meg, amik át-át haladtak a napkorong előtt.

Napfoltok nyomában

El sem hiszem, hogy végre kijutottam Napot nézni. Úgy kellett már ez mint a víz a sivatagban. Ráadásul a Nap meg is örvendeztetett, egészen aktív kezd most lenni.

Két nagyobb folt is található rajta, az egyik dél-nyugati széléhez közel, a másik pedig északon, a közepe és a korong széle között kb. félúton. A dél-nyugati folt (11250-es) három, vagy inkább négy umbrára bomlott szét, bár ebből az egyik (a legnagyobb) inkább még egyben van. Az északi irányban lévő nagy folt is három, vagy talán négy részre tagolódik, nem volt teljesen kivehető, a viszonylag rossz légkör miatt. Ehhez közel kissé keleti irányban található két kicsike folt (11256-os csoport), amely körül mindjárt egy fáklyamező is megfigyelhető. Található egy újabb fáklyamező a keleti peremnél és egy picid onnan déli irányban lefelé található a legérdekesebb foltcsoport (11254-es), ami L-alakban elnyújtva aprócska foltokból áll össze. 130x nagyításon összesen 13 db foltocskát számoltam össze benne. Ez a csoport szintén egy fáklyamező közepére sikeredett, ráadásul ez a fáklyamező nem is olyan kicsi. Még egy további fáklyamező található a nyugati peremétől körülbelül 20-25 fokra délre.

Szerencsém volt a rossz légkör ellenére, mert az átlátszóság viszont jó volt, így sikerült 130x nagyításon is megfigyelnem az érdekesebb foltokat. Remélem lesz alkalmam holnap is kilesni rá.

Mersenius és Liebig

A túlon és a Gassendin túl is léteznek kráterek. Ma, hogy már majdnem telihold van szépen megmutatta Hold anyánk a kráteresebbik oldaldó felét is, ahol egyik kedvenc kráterem fekszik, a Gassendi. Bármilyen csábító volt is, snassz dolog lenne újból lerajzolni, negyedszerre is, ezért a közelében fekvő Merseniusra és Liebigre esett választásom, melyek már a teljes napfényben (de a terminátorhoz közel) nagyon szépen körvonalazódtak.

A Lebig maga egy kisebb kráter (na persze a Merseniushoz képest, szerintem örülnék egy akkora méretű teleknek itt a Földön), határozott peremmel, valószínűleg a méretéhez viszonyítva viszonylag mély. Körülötte és a Mersenius körül is igen csipkézett a táj, főképp a Mersenius északi- észak-nyugati részén, ahol egy öreg, töredezett, alig-alig körvonalazódó kráter is található, közvetlenül mellette. A fele tulajdonképpen már teljesen lekopott, leszakadt, de a Merseniushoz közel eső pereme még egész jól kivehető. A mersenius belseje nagyon érdekes, olyan, mintha homorú lenne a kráter, az elsó pereméhez közel sötétebbnek tűnik a színe. A közepe táján van egy aprócska rianás, és a szélei rendkívül csipkézettek, főképp az alsó pereménél, ahol több kisebb kráter is megszaggatja a folytonosságát. A kráterektől keletre látható egy törésvonal, amely még igazából a Gassendihez tartozik talán (a rajzon alul), valamint egy kicsit arrébb is mintha felsejlene egy hasonló irányú törés.
Ezen kívül felfedeztem egyet a másik irányban, a nyugati peremhez közel is, azonban annak az iránya merőleges a keletiekére.

Baltazár a Bakonyban

Hétvégén elutaztunk anyósomékhoz a Bakonyba. Mivel csak hétvégére mentünk és alapvetően Lilit vittük le hogy ott töltsön egy hetet, ezért túl sok cuccot nem tudtunk vinni. Ezért Eperke most itthon maradt és csak Baltazár utazott velünk, akinek viszont nagyon jó hasznát vettem.

Péntek este borzalmasan rossz ég fogadott. Az egész napos kánikula után estére masszív felhőréteg takarta el az eget, a Hold körül is csak egy fátyolos halo látszódott.

Szombaton viszont rápihentem a jó égre: napközben nagyjából 6 órát aludtam összesen két részletben, utoljára akkor aludtam ennyit napközben, amikor Lilivel várandós voltam (nem, most nem vagyok :-))
Estére gyönyörű tiszta ég, és nagyon jó légkör fogadott. Még este is ujjatlan pólóban mentem ki, mert nagyon meleg volt. Mivel későn sötétedett, ezért este 10 körül ültem ki és kezdtem el nézelődni.

Este 11-re az egész tejút szabad szemmel látszott az égen, és a binokulárban ezer meg ezer csillag látszódott. A bőség zavarában hirtelen nem is tudtam mit nézzek, de keleten nézelődtem főképp.
Eleinte csak tájékozódni próbáltam, és csak úgy nézelődtem mindenfelé, hogy miket látok. Nézelődésem közben megtaláltam a Vállfa-halmazt a Cygnus alatt, amit azonnal felismertem, mert tökéletesen olyan, mint egy fordított vállfa. Magát a vállfa alakot fényesebb csillagok alkotják, és ezeken kívül csak néhány markánsabb fényesebb csillagot láttam a látómezőben. Halványabb csillagból viszont rengeteg volt körben. Először csak nézegettem tátott szájjal, hogy milyen gyönyörű ez is és a környéke is, azután nekiültem lerajzolni. Ez eltartott vagy egy órán át, mire minden kicsi csillag a helyére került.

Ezután kicsit déli irányban nézegettem az Aquila környékén, mert próbáltam megkeresni a Vadkacsa-halmazt is. Tulajdonképpen meg is találtam, de a binokulárban nem tűnt olyan szépnek. Azt hiszem ezt később majd inkább nagyobb nagyításon, 65x fogom megnézni távcsővel.  Találtam azonban a környéken más érdekes dolgokat. Szintén "véletlenszerűen" találtam meg az M22-es gömbhalmazt. Különösképpen nem nevezném gyönyörűnek, a binokulárban egy folt látszik, ami lefelé enyhén elnyúlt és a közepétől felfelé van benne egy fényesebb pont vagy folt (hogy ez egy csillag vagy egy fényesebb tömörülés azt nem sikerült megállapítanom). Mivel életemben először néztem binokulárral gömbhalmazt, ezért úgy gondoltam megérdemel ő is egy rajzot, a körülötte lévő csillagok elhelyezkedése nagyon érdekes volt.

Kicsit lejebb látható a Ptolemaiosz halmaza nevű nyílthalmaz, ami szintén nagyon gyönyörű, de ezt is későbbre hagytam, mivel sajnos pont az elsó felét eltakarta a ház teteje. Legközelebb amikor megyünk megpróbálok kimenni olyan helyre, ahol jól rálátok és nem takarja el semmi.

Azonban sikerült megtalálnom a Sas-köd és Omega-köd (M16-M17) párost, amelyek belefértek egy látómezőbe a binokulárban, szépen kényelmesen. A látómező bal oldalán jellegzetes néhány csillag volt látható, melyek fényesek. A ködökből túl sok részletet nem láttam, a Sas-köd olyan volt, mintha három köd-pamacsból állna össze, melyekből a felsőnek a tetejénél egy fényesebb csomósodás látható (talán csillagok?). Az Omega-köd pedig egy kis embrióra emlékeztet, amely lefelé, a fejénél enyhén fényesebbnek látszott. Tőle lefelé két kisebb pamacsot is felfedezni véltem, ami talán a ködnek a része, de még az is lehet hogy az egyikük egy gömbhalmaz, mivel ezen a környéken van belőle egy pár. Ezeket a részleteket elfordított látással tudtam megfigyelni, hosszas nézelődéssel.

Nos, mindig bebizonyosodik számomra amit eddig is tudtam: A binokuláros megfigyeléseknek nagyon is van létjogosultságuk, gyönyörű dolgokat lehet vele megnézni, és mivel két szemmel figyeli az ember, ezért a hatása sokkal szebb és élőbb, mint a távcső esetén.

Miután elkészítettem a vázlataimat még egy jó darabig csodáltam a tejút megszámlálhatatlan csillagát és ködösségét.

Posidonius és Chacornac kráterek

Tegnap a Holdon az árnyék már levonult a Posidonius kráterről, így meg tudtam ezt is figyelni. Szép idő volt és kedvező légkör, ezért már nyolckor kipakoltam Eperkét és szürkületkor elkezdtem a megfigyelést. Érdekes, hogy szürkületben jobban látom a részleteket, kényelmesebb megfigyelni a Holdat, talán a kisebb fénykülönbségek miatt.

A kráter igen könnyen észrevehető, feltűnő jelenség, mellette egy kisebb kráterrel, a Chacornac-kal.
A Posidonius széle csipkézett, nem túl mély kráter, a nyugati szélén egy amolyan "kijárattal", ahol megszakad a pereme. Körülötte az északi peremhez közel több kisebb, jól kivehető kráter is látható. A Posidonius belseje világosabb árnyalatú mint a kráterek körül lévő terület. Délről indulva felfelé a keleti peremhez közel egy törés fut majdnem az aljáig, majd majdhogynem 90 fokos kanyart véve tovább folytatódik nyugati irányban, ami rendkívül érdekessé teszi a kráter látványát. A déli pereméhez közel két fehéres folt látható, ami nem felfénylés, hanem színkülönbség, foltosság. A kapcsolódó Chacornac kráter jóval kisebb, de szintén érdekes, a pereme északi irányban - ahol kapcsolódik a Posidoniushoz nyitott, ezen a részén egészen világos a színe. Ettől a nyitott résztől nem messze egy fehér elnyúlt folt látható, ami hasonlóan a Posidoniushoz színeltérés. A Chacornak alatt déli irányban csipkézett a táj, szivacsszerű állagú sötétebb részekkel tagolt.
A kráterek széle nem látszik túlságosan felgyűrtnek.

További érdekessége a két kráternek, hogy a körülöttük lévő rész jól elkülöníthetően a kráterektől nyugatra sötétebb, míg délre világosabb.

Atlas és Hercules kráterek

Tegnap rossz voltam. Bevallom bűneimet mindenkinek. Elmentem ecsetet venni, de a vége egy pasztell készlet lett (no meg ecset persze). Szánom bánom bűneimet, de le volt értékelve 50%-kal a készlet. Majd legfeljebb nem eszek :-)

Tegnap ki is próbáltam mindjárt az új készletet, először kicsit azt sem tudtam hogyan fogjak neki a dolognak, mivel megszoktam hogy a grafittal csak keménységek vannak, hát itt meg minden puha és porlik, és a színekkel kell variálni és keverni őket, ráadásul egymáson, papíron.

Szerencsém volt este, mivel a Hold szépen látszott már szinte sötétedés előtt, szürkületkor, és az utóbbi időhez képest az idő is jó volt (bár a légkör remegős volt kissé).

Végigpásztáztam a holdsarlót és megakadt a szemem az Atlas és a mellette lévő Hercules krátereken. Nagyon szépen néztek ki, ahogy a nap megvilágította oldalról a kráterek szélét.

Az Atlas fölött egy régebbi kráter nyomai is láthatók, amely halványan, de kivehető. Az alja már "leszakadt", talán későbbi kráterbecsapódások nyomán, de így is érdekes látványt nyújtott. A Hercules kráter kicsit kisebb, a déli szélén egy kerek kicsi kráter belenyúlt épp ott, ahol az rányékos része volt, ez egy érdekes fül szerű ábrázatot adott neki. A közepén egy kisebb kiemelkedés van, és a belső része sötétebbnek hat, ami talán annak köszönhető, hogy a nyugati fal szerintem elég magas lehet (vagy maga a kráter belseje mélyebb), és széles, ami jól látszik abból hogy a fehér fény milyen széles azon a szélén, illetve hogy a kráter körül csipkéződés figyelhető meg. At Atlas maga sokkal érdekesebb látvány, egy igazi zsiráf. Először is, három fényesebb folt is látható a kráter belsejében, a legkisebb a déli pereménél, kettő pedig a középső kiemelkedéstől kissé dél-keletre. Közöttük sötétebb folt. A belső részénél az észeki, észak-nyugati része szintén sötétebb a kráternek, ami igen érdekessé teszi. A közepén lévő kiemelkedés kissé nagyobb, fél kráter szerű. A két kráter között amolyan csipkés "hegygerinc" húzódik, ami csak kissé emelkedhet ki a felszínről - relatíve, mivel nem annyira sötét, mint a kráterek egyes részei, de azért jól kivehető, határozott. A kráterek körül még kisebb, apró kráterek is megfigyelhetők, illetve szintén érdekessé teszi az Atlas-t, hogy a keleti szélén egy hosszasan elnyúló fényesebb folt, valamint egy kisebb lekerekített, elnyújtott háromszög alaku folt húzódik mellette. Ezek szinte fehéren fénylettek a távcsőben.

Megjegyzés: a leírásom a valós irányokat veszik figyelembe, de a rajz fordított állású, ahogy a távcsőben láttam.