2011. június 28., kedd

M10 és M12-es gömbhalmazok

Többször próbáltam már megnézni ezt a két gömbhalmazt, mindig sikertelenül. Valahogy sehogy sem sikerült pont oda irányítanom a távcsövemet.
Igazából tegnap is az M4-es gömbhalmazt próbáltam - pótlólag - meglesni, de túl alacsonyan van a Scorpio, és ott már nagyon nagy a fényszennyezés. Ezért gondoltam adok mégegy próbát az M10-M12 párosnak, amelyek egymáshoz eléggé közel helyezkednek el az Ophiuchus csillagképben (csak épp semmi jellegzetes nincs körülöttük, legalább is első ránézésre).

Addig addig nézegettem szabad szemmel a csillagképet, amíg éppen az M12-re sikerült állítanom a távcsövet. Belenéztem, és ott volt. A jól megérdemelt jutalmam a több napnyi keresgélését :-)

Először az M12-es halmazt néztem. Meglehetősen halványnak tűnik, szétterjedtebb, körülötte sok apró 10-11 mg körüli csillaggal. Elfordított látással néhány csillagot benne is sikerült észrevenni, de különben egy halvány, enyhén elnyúlt foltnak tűnik.
Próbáltam megnézni 65x nagyításon is, de részletekre bontás helyett inkább csak elmaszatolta, így gyorsan le is tettem róla.

Ezután átmentem az M10-re, amit ezután nagyon könnyű volt megtalálni, csak picit balra kellett tekerni a távcsövet. Itt már sokkal kompaktabb, gömb alakúbb gömbhalmazt láttam, ami kicsit fényesebb is az M12-nél, kb. 0,5 mg-vel. A közepe is fényesebb, de elfordított látással úgy állapítottam meg, hogy nem látok pont a közepében csillagot, hanem a közepétől picit arrébb kettőt.  Ezen kívül még néhányat. Balra egy háromszög alakú, jobbra pedig egy fényesebb és több kevésbé fényes viszonylag jellegzetes elhelyezkedésű csillag található, ami által így a térkép alapján is könnyen megállapítható volt, hogy az M10-est nézem. Ez utóbbi jobban tetszett, de összességében nagyon nagy sikerélmény volt mindkettőt megnézni.

2011. június 26., vasárnap

Napfoltok nyomában

A mai időjárás igazán vicces. Egész nap borús- napos időszakok váltották egymást, sooook sok felhővel. Délután amikor feltűnt hogy van egy hosszabb derűs, napos időszak gyorsan kipakoltam Eperkét, napfóliástul mindenestül. Mire utána mentem én is, totálisan beborult. Sebaj Tóbiás, szépen türelmesen kivártam, amíg a masszív méretes felhőzet elvonul a napkorong elől és ismét láthatóvá válik.
Ezt ismételgettem ötször-hatszor, így fél óra leforgása alatt sikerült lerajzolnom azt a 3 aprócska foltot, ami jelenleg látszik a Napon. Nem túl sok, de öröm az ürömben, hogy ha most 20 db folt lenne rajta, akkor még mindig kint állhatnék a felhők átvonulását nézegetve.

Sajnos a tegnapi apróság középtájt úgy néz ki, hogy nem kifejlődik, hanem vissza, szóval lehet hogy holnapra el is tűnik. A tegnap még szélen lévő nagyobb folt helyén már csak a fáklyamező látható (de annak is egy része levonult), ugyanakkor a Keleten - Észak-keleten lévő két fáklyamező szépen növekedett. Remélem foltok is követik hamaraosan :-)

Kalandozás a Scorpio csillagképben - M4 gömbhalmaz, Béta Scorpii és Nü Scorpii

Igaz viszonylag alacsonyan van a Scorpio, de talán nem is lesz jobb helyen mint most, és bizony tartalmaz érdekességeket. Kezdjük rögtön az Antaressel, aminél hatalmasabb vörös csillagot még nem láttam. Gyönyörűséges a színe, narancs és vörös között valahol. Az atlasz kettősnek jelöli, de tegnap hirtelen odakint nem tudtam eldönteni hogy nézzem-e vagy sem. Szerintem ma este bepótolom, mert megnéztem a katalógust, ami 2,5"-nek jelöli a távolságot A és B pár között.

Minden esetre - mivel az atlaszban találtam ajánlást ezekről - megnéztem a Béta és a Nü Scorpii kettősöket. Mindkettő könnyen bontható, a Béta Scorpii 65x nagyításon, a Nü Scorpii pedig már 26x nagyításon is gyönyörűen látszott.

A Béta Scorpii páros 13,6"-re van egymástól az atlasz szerint, az A csillag 2,6 mg-s, a B pedig 4,9 mg-s. Az A csillagot fehérnek, a B-t pedig határozottan kéknek láttam, a maga nemében páratlanul szép volt. A légkör is kedvező volt, ezért két kerek pontot láttam a látómezőben. Az általam becsült szögtávolság 20°.


A Nü Scorpii talán binokuláros kettősnek is nevezhető, mert valósznűleg 15x nagyítás körül már bontható a páros, a kettő közötti távolság 41". 26x-os nagyításon rögtön jól látszott is a két csillag egymás mellett. Az A csillag 4,3 mg-s, és fehérnek láttam, a B csillag pedig 6,4 mg-s és furcsa módon inkább szürkésnek láttam. Se nem kék, se nem sárga, de nem is határozottan fehér. Inkább olyan szürke, ködös fehér. Lehetséges, hogy ez a fényesség különbségnek is betudható, két fehér csillag esetén, nem tudom, de érdekes volt.

Ezek megtalálása igazából nagyon könnyű volt egymás után, hiszen a Béta Scorpii szabad szemmel is látszott az égen. A látómezőt épp csak egy picivel kellett feljebb vinni, hogy megpillantsam benne a másik párost is.







Ugyanezen a környéken próbáltam megkeresni az M10 és M12-es gömbhalmazokat (kicsit feljebb, az Pohiuchus csillagképben). Valahogy ez a két gaz nem akarta az igazságot, és se innen, se onnan nem sikerült megtalálnom őket. Ezért gondoltam, hogy visszatérek még a Scorpio-ra kicsit, hiszen ott az M4. Igaz hogy relatíve közel van a horizonthoz, de gondoltam azért csak láthatok belőle valamit.

Kevés keresgélés után meg is pillantottam egy rettenetesen halvány gömbhalmaz szerű foltot a látómezőmben, 26x nagyításon még az Antaressel egyszerre. Lányos zavaromban nem tudtam eldönteni, hogy mit is látok, hiszen annyira halványnak tűnt, hogy először azt hittem az NGC6144-et látom és úgy is jegyeztem fel a rajzomat, de később megtudtam, hogy ez az M4. Végül is örülök neki, hiszen ezt kerestem eredendően.
Azonban ehhez majd még visszatérek, esetleg jobb égről.

2011. június 25., szombat

SN2011dh az M51-ben

Sajnos nekem nem volt alkalmam távcsővel megnézni az SN2011dh szupernóvát az M51-ben (lévén - bár a maga nemében fényesnek számít - túl halvány ahhoz, hogy innen a budapesti égről értékelhetően megnézzem), azonban Molnár Péter (Mpt) fotója megihletett, és annak apropóján hogy vásároltam magamnak új rajzeszközöket (pasztell, fekete papír, stb), gondoltam kipróbálom őket és lerajzolom Péter fotójáról a galaxist. Sok dologra rá is jöttem rajzolás közben, úgyhogy azt hiszem nem lesz az egyetlen hasonló technikával készült rajzom.

Köszönet Péternek a fotóért!

Napfoltok nyomában

A mai nap nem volt a legideálisabb napészlelésre, de legalább nem volt 40 fokos hőség, a szeles, kisebb-nagyobb felhőkkel tarkított időt jobban szeretem amúgy. Persze nehezebb megfigyelni ilyenkor a foltokat. Az átlátszóság ezek miatt a kisebb- nagyobb átúszó felhők miatt nem volt túl jó, és a légkör is csak éppen elfogadható volt ma. Néha annyira beremegett, hogy 65x nagyításon is elhomályosodott a kép egy időre. 130x nagyításon szinte lehetetlen volt bármilyen megfigyelést végezni, több részletet egyik foltcsoport esetén sem mutatott, ezért hamar le is tettem róla.

Érdekes, hogy három fáklyamező is jól látszott, a nyugati nagy foltnál lévő fáklyamező kilönösen kiterjedt, nagy méretű volt, talán nem is láttam még ekkorát eddigi megfigyeléseim alkalmával. Felsejlett két kisebb fáklyamező az észak-keleti - keleti szélen is, de jóval kevésbé kiterjedtek.

Foltokban nem bővelkedik most a Nap, de talán a közepe táján, enyhén nyugatra lévő csoportból lesz még valami mielőtt kihalad majd és reméljük az észak-keleti - keleti fáklyamezők környékén is jelennek majd meg új foltok :-)

2011. június 23., csütörtök

M53 gömbhalmaz újra

Az év legrövidebb éjszakáján mégsem hagyhattam ki, hogy megnézzek valamit, ha már jó idő volt. Bár volt már jobb is a légkör, de az átlátszóság most nagyon jó volt, a Szaturnusz már 65x-ös nagyításan gyönyörűen részletesen látszott. Rajta szoktam lemérni, hogy mennyire jó a légkör :-)

A memóriám viszont sajnos a régi, el is felejtkeztem arról, hogy az M53-as gömbhalmazt már egyszer levadásztam. Ettől függetlenül - vagy talán pont ezért - épp úgy élveztem a tegnapi nézelődést, mint amikor először néztem.

Viszont most lerajzoltam 65x nagyításon is, nem csak 26x-on. Érdekes különben - amit előző hozzászólásomban is megjegyeztem róla -, hogy nagyon több részletet nem mutat a 65x nagyítás, sőt inkább csak szétmossa az amúgy sem túl nagy és nem túl látványos gömbhalmazt. Azért érdekességképp azt is érdemes megnézni. Csillagot nem nagyon látni innen a belsejében, csak azt, hogy a közepe jóval fényesebb és hogy mintha nem teljesen gömb alakú lenne az "elmosódás" a látómezőben.


A tegnapi érdekesség az volt, hogy miközben 65x nagyításon rajzoltam a gömbhalmazt és belenéztem az okulárba a papírról, hirtelen feltűnt egy extra csillag a gömbhalmaz alatt lévő enyhén fényesebb csillag mellett (a rajzon fölötte lévő legfényesebb). Meglepődtem, mert hasonló volt a fényessége a másikhoz (8-9 mg közötti), és furcsa volt, hogy nem vettem észre eddig, pedig már egy ideje figyeltem, hogy minél több részletet megpróbáljak kivenni.
Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ez az "extra csillag" elindul a látómezőben, egyenesen keleti irányba. Nagyon lassan haladt kifele, körülbelül 40 másodperc volt mire kiúszott, és folyamatosan halványodott. Kezdetben kb. 8-9 mg között volt és egészen addig halványodott, amíg (mire a látómező szélére ért) már el is tűnt.
Hogy mi volt ez, fogalmam sincs. Talán nagyon távoli műhold? Ha valakinek van ötlete, ossza meg velem bátran :-)

2011. június 21., kedd

Kettőscsillagok - Dzéta és Epszilon Bootis

Amikor elkezdtem csillagászkodni meg voltam róla győződve, hogy a nyár a csillagászat évszaka, amikor gyönyörű az ég, jó az idő, az ember kint tud ülni hosszasan. Most úgy érzem hogy ebben tévedtem, eddig a nyár nem túl kedvező sem időjárásában, sem pedig a sötétségben. Ezzel ugyanis nem számoltam, hogy este 10 előtt nem látni semmit, úgyhogy már epedve várom a közeledő nyári fordulót, és az téli korai sötétedést.

Rossz idő és kései sötétedés ide vagy oda, azért a kettőscsillagokra jutott egy kis idő és amint megláttam hogy felszívódtak a felhők a déli égboltról, rögtön pakoltam is ki Eperkét.

Az Epszilon Bootis már tervbe volt véve, de eddig a csillagkép túl magasan volt az erkélyhez, viszont most már este 10 utánra jó helyre kerül, éppen el tudom vele csípni.

A kettős szoros, A és B között 2,6" az atlasz szerint megadott távolság. Sajnos az észlelés közben az átlátszóság változó volt és a légkör is csak közepes volt, de 130x-os nagyításon szépen szétbontotta a két csillagot egymás mellé. Bár a B komponens halványabb, 5,1 mg, az A pedig 2,7 mg (B-t 7 mg-re, A-t pedig 3 mg-re becsültem mielőtt megnéztem volna a leírást), mégis szépen látszott egymás mellett a kettő. Az A komponenst sárgának, a B-t pedig fehéresnek, enyhén sárgásnak láttam. Érdekes, hogy az atlasz szerint az A komponens narancs, nos én igencsak sárgának láttam és nem narancsnak. A bezárt szög a becslésem szerint 355 fok.





Másik célpontom a Dzéta Bootis volt, amit már 65x nagyításon is bontott a távcső, de én azért átraktam a 130x-os nagyítású 5 mm-s Planetary okulárt, amivel mégszebben látszott. Ez eddig a legszebb kinézetű és környezetű kettős amit láttam. Az eddigiekhez képest a csillagkörnyezet gazdagabb, több kisebb fényességű csillag veszi körül, és maga a kettős is gyönyörűen szimmetrikusnak látszik, a színe pedig fantasztikus. Az A komponens sárga, a B komponens határozottan narancs, és nem csak halványabb, de kisebb is az A komponensnél szerintem. Az A koponens 4,7 mg, a B pedig 7,0 mg. A és B között a távolság 6". Az általam mért bezárt szög 290 fok, ami az atlasz alapján kb. helyes becslés.

Meg szerettem volna még nézni a Pi Bootist is, de sajnos ezután ismét masszív felhők takarták el az eget.

Remélem lesz még hamarosan lehetőség a Bootis környékén barangolni mert akad még itt kettős amit megnéznék bőven :-)

2011. június 18., szombat

Kistvácsővel a nagy Nap nyomában - Polaris 2011.06.11

Felkerült az MCSE médiatárjába a Napról és napfoltokról készült előadásom. Megnéztem és konstatáltam, hogy annyira nem voltam szörnyű, nézhető.

Holdfogyatkozás - 2011. június 15.

Már napokkal előbb elkezdtem készülni a Holdfogyatkozásra, így nagy betűkkel, mert igaz ami igaz, még soha életemben nem láttam egyet sem. Napfogyatkozást láttam már, de azt sem "profi-amatőr" műszerekkel, hiszen 1999-ben még egy binokulárom sem volt, csak a két szép szemem.

Előző nap, kedden kimentem és beállítottam Eperkét és addig játszottam az óragéppel, amíg sikerült szinte tökéletesen beállítanom, úgy hogy csak nagyon kicsit kellett időnként utána állítani. Be is jelöltem gyorsan az erkélyen, hogy hova kell tenni az állványt legközelebb. Miközben a Holdat nézegettem eszembe ötlött, hogy milyen jó lenne, ha eltérnék a megszokottól, és amellett hogy nem is fotózok, nem fogok beállni a sorba és nem a különböző mérésekre fogok hangsúlyt fektetni, hanem az esemény pontos végigkövetésére és esetlegesen egy sorozatrajz készítésére, időm függvényében. Csináltam is néhány vázlatot még ott a távcső mellett, a telihold látványáról, ezzel is készülve másnapra, hogy ezeket a vázlatokat felhasználhassam. Bejelöltem a "tengerek" helyzetét, és próbáltam kicsit megtanulni a nagyobb, jobban látható kráterek elhelyezkedését, hogy azok alapján könnyen megtaláljam a kisebbeket is egy térkép segítségével.

Szerdán egész nap nagyon változó idő volt, délután az is kétséges volt, hogy nem lesz egy csodálatos vihar ami eltörli a terveket és lehetetlenné teszi az esti nézelődést (még az eső is esett napközben többször is), de szerencsére ahogy esteledett úgy kezdett kitisztulni az ég, és bár végig voltak felhők az égen, szerencsére a látványt nem zavarták, sőt idővel egyre jobb lett az átlátszóság is. 20:00 körül kipakoltam a távcsövet, binokulárt, rajzeszközöket, jegyzetfüzetet, észlelő-ásványvizet, beállítottam mindent a megfelelő helyre és vártam.

Binokulárral kezdtem a megfigyelésemet, részben mivel ez nyújtotta a legszebb színű látványt, részben pedig mert a távcsövet ilyen alacsonyra nem tudtam állítani az erkélyről.

20:30: Elkezdtem nézegetni a közeli házak tetejét, és figyelem, hogy mikor bukkan fel a Hold a házak felett. Az ég a korábbi rossz idő ellenére nem rossz, bár a láthatóság közepes.

20:48: Felbukkan a házak tetejénél két kémény között a narancssárga korong egy része. Még picit várni kell, hogy az egész látható legyen, de nagyon izgalmas volt megpillantani.

21:00: Kilépett a házak mögül és gyönyörű, sötét narancs színben pompázik. Már több, mint a felét eltakarja a Föld árnyéka. Az ég enyhén felhős, de a légkör jónak tűnik. A teljes holdkorong vonala majdnem teljesen látszik körben, érdekes elnyújtott formában. Érdekes módon a fény-árnyék határ nem egyenes, inkább kráterekkel és hegyvonulatokkal határoltnak tűnik.




21:13 - 21:15: A Holdat érdekes formában takarja el az rányék, a szélein enyhe fényesség érzékelhető, majdnem körben. A láthatóság úgy javul, ahogy sötétedik. A teljes holdkorong sötét rozsda színű az árnyékosabb részen és narancs színű a fényesebb részen, ahogy jön feljebb a déli égbolton.








21:20-21:23: A fogyatkozás már majdnem teljes, már csak egy kicsi rész van fényben, aminek a közepén érdekességként egy fényesebb kráternyi méretű pont megfigyelhető.
Ahogy egyre jobban eltakarja az árnyék a Holdat és sötétedik az égbolt, az árnyékban lévő részeken is látszani kezdenek nagyobb foltos területek (a tengerek) és a Hold színe átváltott sötét rozsdába.

21:23-ra már éppen csak az a fényes kis pont fénylik a holdkoron szélén.



21:25: Meredten figyeltem néhány percen át a Holdat, hogy mikor takarja el teljesen az árnyék. Nehéz megállapítani a különbséget amikor az csak hajszálnyi, de úgy láttam, hogy a teljes holdkorong 21:24-kor lépett be az árnyékba. Így a teljes árnyékban figyelve a színe nagyon sötét narancsnak, inkább vörösesnek hat. A horizont irányában, dél-keletre sötétebbnek látszik, ami valószínűleg a horizonthoz közeli rossz légkörnek is köszönhető. A foltos területeket egyre nehézkesebb kivenni, összemosódottnak látszanak. Szabad szemmel egy elmosódott sarló szerű alak látszik az égbolton.


21:28: A korong egyre inkább sötétedik annak ellenére is mostmár, hogy a égbolt is sötétedik. Részleteket már nem tudtam kivenni a korongon, inkább csak elmosódott foltokat. Az alfa Bootes szépen látszott az égen.

21:36 - 21:42: Egyre sötétebb a korong, bár első ránézésre ugyanolyannak látszik, mint 10 perccel ezelőtt. Azonban az ég is sötétedik, ezért a relatív fényessége változatlannak tűnik. Még mindig majdnem a teljes körvonala látható, leszámítva az alsó egy-ötödöt, ami alig-alig elkülöníthető az égbolt sötétjétől.. (bár a fényszennezés mellett kérdéses, hogy inkább világosától?) Már a Szaturnusz is látszik szabad szemmel.





21:50: Látszólag ismét semmi változás nem történt, ahogyan sötétedik, úgy sötétül el a Holdkorong is, így egyformának tűnik a fényessége a néhány perccel ezelőttihez képest. Szabad szemmel egy halovány lángvörös foltnak tűnik az égen. A horizont közeli átlátszóság közepes, a légkör a városból eredő fényszennyezést leszámítva elég jó. A szúnyogok megérkeztek és találtam egy 5 centiméteres bogarat az erkélyen. Szerencsére már eltávozott az élők sorából.

22:00: Mostmár az ég sötétedéséhez képest is láthatóan egyre sötétebb a holdkorong. A teljes látómezőben (10x) feltűnt néhány csillag is, melyek fényesebbnek látszanak körülbelül 1 mg-vel a teljes holdkorongnál. A színe egyre barnásabb, talán leginkább a sötét rozsdavörös kifejezés felel meg neki. Szabad szemmel az Alfa Bootis 2-2,5 mg-vel tűnik fényesebbnek, és az Alfa Virginis-hez hasonlónak tűnik a fényessége, talán annál 0,5 mg-vel halványabb, de nehezen megállapítható a szín- és méretkülönbségek miatt.





22:05: Már 3 szúnyogcsípést sikerült begyűjtenem. Egyre inkább csak a határvonala látszik a korongnak, és az észak-keleti részén megint kezd elmosódottá válni a mintázata. A színe egyre sötétebb vörös.

22:08: Már egyre sötétedik, lassan belép a teljes árnyékba.

22:10: Szabad szemmel már alig-alig látszik, sötét barna színű koronggá változott.





22:15- 22:20: Szabad szemmel alig kivehető, egyre sötétedik. Olyan, mintha lenne egy jóval sötétebb korong is a Holdon, ami - ahogy sötétül - kicsit összeszűkül. Ez a korong a hold dél-nyugati része felé esik inkább, mint középre. Lassan az egész Hold körvonala szépen látszik emiatt a külön életet élő árnyék miatt. 22:15-kor volt a legsötétebb totalitásban.



22:23: Nagyon érdekes hatású a látvány, mintha átlátszó narancs színű fóliát ragasztottak volna az égre, és mögüle egy halvány lámpa fénye világítana át.

22:30: Átváltottam a 130/650-es műszerre, mert elég magasra került már a korong ahhoz, hogy az erkélyről ráállítsam. Óragép bekapcsolva. Fordított képre figyelni! (szerk: az ezutáni rajzok is egyenes állásúak).
Az átlátszóság gyér, 2/5-ös, a légkör egész jó, 4/5-ös.

22:35: Nagyon jópofa, világosabb a széle két oldalon, északi és észak-keleti irányban, de nem teljesen egyenletesen.

22:37: Szabad szemmel is láthatóan világosodni kezd a korong. Lassan-lassan halvány részletek kezdenek látszani rajta.







22:42: A szélétől befelé kezd lassan kivilágosodni a korong. Egyre több részlet mutatkozik, és megint kezd narancsos lenni a színe, szabad szemmel már eléri, meghaladja az Alfa Virginis fényességét, az Alfa Bootisnál pedig kb. 1-1,5 mg-vel halványabb.

22:44: A tetejénél kezd lassan sárgulni, fakulni a színe, ahogy egyre feljebb kerül az égen.




22:48: Egyre inkább kezd textúrája lenni, és ahogy felfelé kilép a teljes árnyékból, egyre több részlet látszik is rajta. Kezd kitisztulni kicsit a légkör is, ami nagyon kedvez a megfigyelésnek. Színe átváltott halvány sárga, narancs és szürke egyvelegére, egyre gyönyörűbb a látványa.






22:52: A félárnyékba lépett 1/3 részben, most a leggyönyörűbb a színe. A felső része gyönyörű citromsárga, és világosodik, az alsóbb része pedig a narancs minden árnyalatában izzik, illetve Déli irányba szürkéssé sötétedik. Az Aristarchus kráter láthatóan fénylik rajta.







22:56: Átváltottam 65x nagyításra (10 mm-es Super Barium okulárral), amibe az egész holdkorong kényelmesen belefér, de mégis több részletet tudok vele megfigyelni. Érdekes, hogy a binokulárban volt a legszebb a látvány és ahogy növelem a nagyítást a részletek és a látvány fordítottan arányosak.
A színe amúgy is kezd fakulni ahogy egyre magasabbra kerül az égen, és fényesedik. Egyre több részlet látszik a fényben úszva, az Aristarchus kráter  fényesebb mint a széle, egy fényes pontnak látszik itt is.

Fényessége egyre erősödik, az Alfa Bootis már csak 0,5 mg-vel fényesebb szabad szemmel nézve. A légkör jól láthatóan hullámzik a fényesebb széle körül.


23:02 Kezdenek fényes foltok derengeni a Graimaldi környékén, a korong keleti szélén.

23:04: Kezdődik a kilépés. Rettenetesen remeg a légkör.
Már sokkal több részlet kezd látszani a Holdon. Az Aristarchus kráter fényesen világít. Déli irányban a kedvencem, a Gassendi kráter pont a fény-árnyék határára került és jól kivehető volt.




23:15: Ahogy halad az árnyék, a fényesebb részén még mindig narancs színű a hold (és igazából sajtból is van). A légkör nagyon hullámzó, 2/5-ös, de azért egyes részletek jól kivehetőek. A Tycho kráter környékén kezdenek feltűnni a becsapódás jelei, az elnyúlt "vonalak", melyek világosabbnak szoktak tűnni még a teliholdon is. Fölötte halványan látszik a Wemer, a fényes részén pedig jól kivehető a Gassendi és környéke, valamint az Aristarchus és környéke. A Mare Serenitatis jól elkülöníthetően sötétebb és az Aristoteles is külön látszik.
Ahogy halad le róla az rányék egy sötétebb árnyék is szinte elkülöníthetően látható a nyugati szélen.


23:20: A légkör kicsit kezd javulni, de még mindig nem az igazi. Egyre részletesebben láthatóak a Tycho "karjai", és feltűnt a Copernicus is és a Mare Imbrium szélén lévő nagyobb kráterek körben. Érdekességképp most figyelhető meg először, hogy egyes kráterek - melyek belül sötétebbnek látszanak - széle fényes, már-már világít körben, mintha egy fehér gyűrűt tettek volna rá körben.







23:30: Már csak enyhén narancsos a színe, de még mindig "színes"-nek hat az egész látvány. Ott ahol az árnyék már elhaladt róla továbbra is fényesedik kicsit, így a széle már-már világít. A Tycho részletei nagyon szépen kivehetőek már, az árnyék határa majdnem elérte, és már ott is kivehetőek részletek, ahol lehaladt az árnyék. A sötétebb árnyékos rész már csak alig-alig figyelhető meg a nyugati szélen, lehaladásával az árnyékban lévő területen is több részlet látszik. Már teljesen jól kivehető a Mare Tranquillitatis és Mare Serenitatis is. A Montes Apenninus részletei is kezdenek látszani, ahogy szépen áthalad rajza az árnyék. a Ptolemaeus - Alphonsus - Arzachel hármast sajnos nem sikerült kivennem még, pedig kerestem. 


23:40: Bár a légkör sokat javult, az árnyék határa sehol sem látszik élesnek, mindenhol kicsit elmosódott. A sötét árnyék már majdnem teljesen levonult róla. A Tycho részletei csodálatosak, levonult róla az árnyék teljesen és láthatóvá váltak mellette a kisebb kráterek is. A Clavius is jól kivehető, illetve a Pitatus vonalai és az annak környékén lévő kisebb kráterek. Sok kráter úgy fénylik, mintha csak egy fehér kics pont vagy folt lenne a Hold felszínén, de vannak olyanok is, emelyeknek a szélén enyhe árnyék látható, vagy jól kivehető körvonalai vannak (például a Posidonius a Mare Serenitatis felső részén). A Coprnikus "karjai" is jól láthatóvá váltak, valamint a Kepler és az Archimedes részletei is.


23:50: Sötétebb árnyék már nincs a holdkorongon, és már a széle felé halad az árnyék "maradéka" is. Újabb részletek már csak ezen a környéken jönnek: A Tycho továbbra is gyönyörűen látszik, a Mare Tranquillitatis szélein szépen láthatóak részletek, talán a Plinius kráter lehet az, amelyiknek egy kis "karja" nyúlik felfele fénylően. Az árnyékos részen is látható néhány kráter részlet, a Teophilus épp az árnyék határán van. Sajnos annak megállapítása hogy melyik krátereket látom ezen a részen egyre nehezebb, hiszen pont a legkráteresebb részről vonul le az árnyék a déli részen.
Ezután az árnyék szépen lassan levonult a teljes holdkorongról 00:04-re, több részletet nem mutatva. Lassan levetkőzte narancsos-citromos gúnyáját is és átváltott szokásos halvány szürke "teliholdas" színére, hogy tovább kísérje éjszakáinkat.


Animáció (kattints a képre, hogy látható legyen):



2011. június 14., kedd

Gamma Virginis kettőscsillag

Egy kis jó időnek megörülve tegnap este kipakoltam gyorsan. Bár sajnos a jó idő nem tartott sokáig, azért egy valami sikerült: megnézni a Gamma Virginis kettőst.

Igazából nem ez volt az első alkalom, hogy Eperkét efelé a kettős felé fordítottam, már harmadszorra próbáltam megnézni. Sajnos az előző két alkalommal nem bontotta a távcső, a rossz időjárási körülmények miatt. A légkör ugyan most sem volt tökéletes, de éppen elegendő volt hozzá, hogy 162x nagyításon megnézzem.

Közben az óragépet is használtam, amit bár még mindig nem sikerült tökéletesen beállítanom (a pólusra állás még nem megy igazán), de még így is, hogy a deklinációs tengelyen utána tekertem néha picit, sokkal könnyebb volt ekkora nagyításon követni (különben szinte folyamatosan tekergetnem kellett volna az R.A. tengelyt).

Néhány szót a kettősünkről, ami azt hiszem megérdemel egy kis bemutatást is azok számára, akik nem ismerik annyira:

Az A és B komponens egymáshoz nagyon közeli fényességű, 3,5 mg körül (én annyi különbséget láttam, mintha a B komponens egy cseppet kisebbnek hatna, de nem tudom hogy ez mennyiben optikai csalódás és mennyiben valós érzékelés). Mindkét komponens színe sárgának látszik a távcsőben, és a pozíciószöget közöttük 225°-ra becsültem meg.

A rendszer 39 fényévre van a Napunktól, és jelenleg a Szaturnusz gyönyörű kísérője, ami szabad szemmel is szépen fénylik még a budapesti égen is. Érdekessége, hogy a két csillag egymáshoz mért távolsága változó, az egymáshoz viszonyított keringési pályájuk körülbelül 169 év. Néhány éve még nagyon szorosan voltak egymáshoz képest a leírások szerint. Jelenleg körülbelül 1,6"-re vannak egymástól, ha az értesüléseim nem csalnak. Ez eddig a legszorosabb kettős amit a távcsövemmel néztem, és ahogy a képen is látható igen szépen felbontotta. A két csillag ugyan nem különült el egymástól markánsan, de egyértelműen látszik, hogy két csillag gyönyörű táncáról van szó.

2011. június 12., vasárnap

Gassendi kráter - ismét

Kimentem picit estefelé, hogy tesztelgessem még az óragépet, illetve hogy megnézzem a Holdat. Őszintén szólva mostmár próbálok készülni a szerdai teljes Holdfogyatkozásra is, így próbálom nagyjából belőni azokat a nagyobb krátereket, amiket könnyen meg tudok majd figyelni.

Viszont felkeltette a figyelmemet egy kráter, a Gassendi, amit korábban már lerajzoltam, de most is nagyon szép volt, néhány vékony éles határral, de amúgy finom részletekkel is. Az idő még éppen elfogadható volt ennek lerajzolásához, időnként remegett a légkör, de 130x-os nagyítással szépen megfigyelhetőek voltak a részletek, különös tekintetttel a kráter belselyére, ahol halványabb foltok láthatók.

Az érdekesség kedvéért felteszem ide a vázlatomat is, ebből jól látszik hogyan szoktam vázlatot készíteni a távcső mellett, néha még jegyzetelek is bele ezt-azt, most egész tisztára és egységesre sikeredett.






A vázlat:

Napfoltok nyomában

Az utóbbi egy hétben megint nem kedvezett az idő bármiféle megfigyeléshez, de azért a Nap most sem hagyott cserben.

Tegnap volt az I. Napészlelő találkozó a Polarisban, ahol azon felül hogy belenézhettem több H-Alfa naptávcsőbe, sok emberrel találkoztam és nem utolsó sorban egy rövidke előadást is tartottam a kistávcsöves napészlelésről, illetve a napfoltok rajzolásáról. Szerintem nagyon jól sikerült az egész esemény, tanultam is új dolgokat. Azok kedvéért akik nem vettek részt a találkozón, majd írok egy cikket is az előadásomról.

Illetve ismét lefelé csúsztam a lejtőn, ugyanis egyre inkább tudom, hogy miért is szeretnék egy naptávcsövet. Megelégednék egy 35-ös Lunt-tal is :-)

Sikerült felszerelnünk az óragépet Eperkére, bár volt vele némi kis fennakadás, ugyanis Ákosnak sikerült rossz méretű elemet vennie. De úgy felhúzta magát ezen, hogy fogta és összekötötte a négy elemet és rászerelte az óragép elemtartójának a kimenetére, szóval működik. Kipróbáltam ma napnézegetés közben, de úgy néz ki nem sikerült jól pólusra állnom a távcsővel. Az R.A tengelyen  szépen követte a napkorongot, de a deklinációs tengelyen néha utána kellett kicsit állítani. Majd este újból próbálkozom.

Viszont Eperke kapott ajándékba egy matricát, mondhatni önarcképet. Így már extra egyedi a távcsövem :-)

És végül de nem utolsó sorban a Nap mai helyzetéről:

Sajnos most nem ajándékozott meg túl sok folttal a Nap, gyakorlatilag csak két alig észrevehető méretű folt van rajta, viszont a nagyobbik legalább érdekes, mert három aprócska foltból áll, amik egy vonalban vannak egymással. Viszont két fáklyamező is látszik, az egyik a nyugati, a másik a keleti szélén, gyakorlatilag egymással és a foltokkal is egyvonalban, nagyon érdekes.

Íme a mai Nap rajza:

2011. június 5., vasárnap

Napfoltok nyomában

Sajnos a június nagyon rosszul indult időjárás tekintetében. Szerintem 5 napból 4-szer volt vihar, és esténként is használhatlan volt az ég. Nappal még csak-csak, bár tegnap amikor ki tudtam volna menni Napot nézni, épp eltakarta egy hatalmas masszív felhőréteg, ami annyira kitartó volt, hogy később sem tudtam nézelődni.

Ma egész nap figyeltem az eget, és vártam vártam, míg délután 3 óra körül egy kiadós eső után végre kicsit kitisztult az ég - körülbelül egy órára -, amit ki is használtam.

Bár a légkör meglehetősen rossz volt, küzdöttem az élességgel nagyon, de azért sikerült felvázolnom a mai foltokat, amik igazán érdekesek voltak. Jellemzően a nagyobb foltok mellett apró foltocskák vannak, melyek vagy az előzőek éppen felszívódó maradványai, vagy újabbak (bár én inkább az előzőre tippelnék).

2011. június 4., szombat

Az Éta Bootis nyomában

Az alábbi észlelésem körülbelül két hetes, azonban misztikum és rejtély lengte körül az Éta Bootis mibenlétét, ezért eddig nem tettem közzé, azonban a dolog megoldódni látszik végre.

Vizi Péter atlaszát nézegetve bukkantam erre a csillagra. Ajánlati "listán" nem szerepel ugyan, de kettős csillagként van megjelölve és mivel igencsak kézenfekhő helyen található (az alfa csillagtól nem sokkal jobbra) és ráadásul szabad szemmel is látszik, gondoltam egy életem egy halálom, megpróbálom megnézni, legfeljebb nem sikerül felbontani, vagy ilyesmi.

Legnagyobb örömömre ahogy nézegettem, felbukkant a 2,7 mg-s főcsillagtól körülbelül 100-110"-re egy nagyon halvány kis csillag, amit 9-10 mg közé tippeltem volna (inkább 10 mint 9 mg-nek). Nézegettem egy darabig, majd le is rajzoltam 65x-ös nagyításon. Mindkét csillag sárga színű, bár a fő komponenst kicsit fehéresebbnek láttam. A kettő közti pozíciószög a "mérésem" szerint körülbelül 78-80 fok.

Nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget ennek a kettősnek egészen addig, amíg meg nem próbáltam visszakeresni katalógusokból, hogy pontosan lássam, melyik komponens hány mg-s, milyen messze vannak egymástól, és hogy egyáltalán valóban jót néztem-e, hiszen a B komponens olyan halvány volt, hogy alig vettem észre még jó láthatóság és légkör mellett is.

És ekkor vált érdekessé a dolog, ugyanis eleinte nem találtam róla sehol, semmit, sőt látszólag az is kérdéses volt eleinte, hogy egyáltalán kettős-e valójában? Hosszas keresgélés és segítség kérés után (nálam sokkal tapasztaltabb amatőr csillagászoktól), végül fény derült a rejtélyre: Az Éta Bootis nem is akármilyen kettős. Van neki ugyanis egy szemmel nem látható fizikai párja, ami - mint kiderült - csak interferométeres megfigyeléssel mérhető, ugyanis az A komponenstől körülbelül 0,01-0,03"-re (különböző forrásokban különböző értékeket találtam róla) helyezkedik el. Azonban ezt a kis 9,7 mg-s csillagot melyet lerajzoltam is a párjaként tartják számon, SHJ169-es számú kettősként jegyezve a WDS katalógusban is megtalálható, azonban ez pusztán optikai pár, amely nem minden katalógusban szerepel. Az eddigi adatok alapján jelenleg körülbelül 110" távolságra helyezkedik el az A komponenstől.

Ezúton is köszönetet mondok Bartha Lajosnak és Vaskúti Györgynek, akik segítettek a rejtély megoldásában.

És íme egy forrás, amit az interneten találtam róla (angol nyelvű): http://www.solstation.com/stars2/muphrid2.htm