2011. április 29., péntek

Csigabiga házak

Rajzolgattam egy kicsit - lévén hogy kint rossz idő van majdnem egy hete és az eget felhők takarják el, csillagok helyett csigabiga házakat. Még a szó is hasonlít, igazából próbálok megtanulni rajzolni és kísérletezgetni különböző formákkal, alakzatokkal.

Kaptam egy könyvet - amit ezúton köszönök Bognár Tamásnak itt is! -, és ebből próbálok tanulgatni. Érdekes, mert most, hogy a könyv (egyébként nagyon egyszerű és rövid) utasításai alapján rajzoltam, lépésről lépésre jobb lett. Direkt beszámoztam, hogy milyen sorrendben készültek a csigaházak, szerintem a készítés sorrendjében egyre jobb lett. Mit gondoltok? :-)

2011. április 25., hétfő

Szaturnusz és holdainak mozgása 6 napon át

Készítettem egy animációt a megfigyeléseimből Április 18 és 23 közöttről, hogy hogyan mozogtak a Szaturnusz holdjai. Mivel három olyan hold volt amit tulajdonképpen mindig láttam, ezért csak ebből a háromból készítettem az animációt:

Klikk a képre az animációért!

Szaturnusz és holdjai

Természetesen a hétvégén nem maradhatott ki a Szaturnusz sem, miközben mélyeget próbáltam (több- kevesebb sikerrel :-D) észlelni.

Íme:


M65 és M66 galaxisok

Elutaztunk a Bakonyba anyósomékhoz. Eperke táskája nagyon jól szuperált, gond nélkül tudtuk benne vinni és baja sem lett. Sőt azt hiszem el sem állítódott :-)

Délután összeraktam és este ki is mentem vele nézelődni.

Hát mit is mondjak, ég és föld Bakony és Budapest. Olyan részletességgel látszanak a csillagképek, hogy egyes csillagképek között el sem tudtam igazodni hirtelen. A Virgo fölött szabad szemmel látszanak a galaxisok, pontosabban azok halmaza, elmosódott foltként. Látszik a tejút egy kis része és a nagyobb / fényesebb Messier-objektumok is szabad szemmel látszanak ha az ember tudja, hogy mit kell keresnie, legalább is az, hogy ott van valami "dolog".

Talán a bőség zavarától is megrészegülten eleinte csak össze-vissza tekergettem a távcsövet és nem találtam semmit. Végül először lerajzoltam a Szaturnuszt és holdjait, hiszen nem maradhat ki az sem.

Majd megkerestem az M65-M66-os galaxispárost. Viszonylag könnyen meg is találtam, lévén szinte szabad szemmel látszott a helyük. Próbálgattam különböző nagyításokban és végül a 10 mm-es okulárnál állapodtam meg. Érdekes módon semmivel sem volt jobb nagyobb nagyítással, mint 65x nagyítással. Lehet hogy kiváncsiságból újra megnézem máskor is, minden esetre nagyon nagy sikerélmény volt egyszerre két galaxist is látni egy látómezőben. És persze ne felejtsük el, hogy életemben először láttam galaxist élőben :-)

M67 - Sikerélmény a köbön

Napok óta próbáltam megtalálni az M67-es csillaghalmazt, mert szimpatikus, elérhető helyen volt, és a környező M44-es nyílthalmazt (Méhkas) már viszonylag könnyen megtalálom, hiszen többször is felkerestem mind binokulárral, mind pedig távcsővel.

Sajnos valahogy maga a rák csillagkép amiben ezek találhatók nem látható igazán jól szabad szemmel otthonról, mégis mivel az M44 pont nagyjából középen található a Procyon, Pollux és Regulus hármas között (amik viszont rosszabb ég esetén is szinte mindig látszanak), általában némi keresgélés után biztonsággal meglelem.

Épp ezért bizakodó voltam, hiszen az M67 alig néhány foknyira van tőle enyhén dél-nyugatra. Ennek ellenére fölöslegesnek tűnő órákat töltöttem keresgéléssel az előtte lévő napokban.

Már szinte el is keseredtem, de adtam még egy esélyt a dolognak: megpróbáltam a térképekkel a kezemben, csillagról csillagra, lassan haladva megkeresni.

Az is zavaró volt kissé, hogy a távcsőben


 fordított képet látok és a térképet ennek megfelelően kell forgatni. Szerencsére ez a módszer kétszeri próbálkozás után célra vezetett (először túlhaladtam rajta és elvesztettem a fonalat a sok csillag között, de visszatértem az eredeti kiindulási pontra viszonylag könnyen) és némi forgolódás, állítgatás utan oda jutottam ahol szerintem a halmaznak lennie kellene. Szerencsére pont mellette van két egymáshoz nagyon közeli 5-6 mg-s csillag, ami sokat segített. Erősen bámultam az okulárba és egyszercsak felkiáltottam hangosan: "Megvan!"

Nagyon halovány volt, de ott volt a 25x nagyításban. Olyan volt, mintha varázslatosan csillogna a halmaz, váltakozva villogó apró csillagokkal (mint amikor csillámporral szórnak be valamit, pont úgy). Betettem először a 10 mm-es, majd az 5 mm-es okulárt is.

Rájöttem, hogy 130x nagyítással látszik igazán szépen a halmaz, lévén viszonylag halványak a csillagjai, szerintem kb 9-10 mg körüliek. A nagy nagyítástól a kisebb felé haladva mindhárom nagyításban lerajzoltam szépen egymás után.

Igazából mindhárom nagyon izgalmas is a saját mivoltában. A 65x és 25x nagyitáson szépen látszik a formája és elhelyezkedése a környező csillagok között. Különösen tetszik nekem egy a bal felső részében láthaó nyíl szerű csillag-formáció, ami mind a 25x, mind a 65x nagyításon jól látható, és általa az is megfigyelhető szépen, hogy mi a különbség a két nagyítás között.

Ez után olyan földön túli boldogságot éreztem, amilyet ritkán. Talán ez volt az eddigi legjobb észlelésem, még ha nem ez a legszebb amit láttam, akkor is.

De megküzdöttem érte és így nagyon az enyém!

2011. április 21., csütörtök

Szaturnusz és holdjai

20-án végre valahára sokkal, de sokkal jobb idő volt, mint ezelőtt napok óta.

a Szaturnuszon és a holdjain is érzékelhető volt ez, hiszen sokkal jobban látszott, mint eddig szinte bármikor amikor figyeltem. Most érdemes volt betenni a 4 mm-es Orthot is, és gyönyörű, rezgés- és hullámzásmentes képet kaptam (Budapestről!). Az öreg bolygón szépen látszott a gyűrű felett valamiféle árnyék és az, hogy a pólusokon eltérő a fényessége, azaz fényesebbnek látszik. Valamint a gyűrű alatti részen volt egy vastagabb rész ahol nem csak láthatóan sötétebb volt, de mintha valamiféle textúra is látszott volna rajta. Ezen kívül azt is sikerült megfigyelnem, hogy az alsó, vastagabb textúrás rész kevésbé sötét, mint a gyűrű felett lévő "árnyék" szerű rész. Nem határozott az eltérés, de megfigyelhető, ha valaki elegendő ideig nézegeti.

Holdjaiból ötöt is felrajzoltam, ami dupla rekordnak számít, hiszen a Tethys nevű holdját még sosem észleltem ezelőtt. Végre igazi tapasztalatot gyűjtöttem a 4 mm-es Orthoval, és egyre inkább azon vagyok, hogy érdemes megvenni (a nálam lévő kölcsön darab). 

21-én nem volt sok időm kimenni, mivel elutaztunk másnap Bakonytamásiba, anyósomékhoz és Eperkét is vittük magunkkal. Azért egy gyors Szaturnusz-nézésre kiszaladtam, hogy ne maradjon ki a sorozatból :-)

Most 4 holdat sikerült elkapnom, szintén a 4 mm-es Ortho-t használtam (a felső pötty az minden valószínűség szerint egy csillag, mivel a Stellárium szerint ott épp nem volt hold).


2011. április 20., szerda

Szaturnusz és holdjai

Tegnap nem este nem volt valami jó az ég, valahogy olyan volt mintha egy amúgy szemmel láthatatlan fátylat húztak volna az egészre, amitől még nagyjából látszott is minden, de nagyon csalóka volt, mert amúgy semmi sem látszott mégsem. Egy órámat azzal töltöttem kint, hogy próbáltam megtalálni néhány Messier objektumot, de a Méhkason (M44) kívül semmit nem sikerült. Az M44 is úgy nézett ki, mintha szétmosták volna a csillagokat a rajzpapíron egy kis vízzel.

Szerencsére a Szaturnusz kevésbé jó ég mellett is szép, ráadásul azon a részén az égnek nem volt felhő sem, így azt meg tudtam nézni, és négy holdját is láttam. Rájöttem, hogy nagyon érdekesen működik a szem, mert az ilyen apró pici pontokat nem azáltal találom meg, hogy végigpáztázom az okulár látómezejét, hanem úgy, hogy például a Szaturnuszra fókuszálok és a szemem sarkában látom, hogy ott van egy pont. Ahogy felé viszem a szememet egy pillanatra kiélesedik, majd megint eltűnik, ahogy odaér a szememnek a "fókusza". És ezzel igen jól el lehet játszadozni akár 20-30 percen át is, több és több részletet meglátva magán a Szaturnuszon is. Mostmár látok némi mintázatot is benne - bár nagyon pici a 130x nagyításban -, a gyűrű fölött (vagyis alatt mert fordított állású a kép) olyan, mintha árnyék vetülne, kicsit "szürkésebb" a színe, a két pólusán jobban világít és a középtől felfelé (vagyis lefelé) élesen látszik egy világító csík, ami maga a gyűrű. Rendkívülien néz ki, nagyon szeretem figyelni.

2011. április 18., hétfő

Színváltós Sirius és Narancs Hold

Napok óta nagyon felhős az ég. Amikor picit is jobb idő volt, sajnos a hétvégén épp nem tartózkodtam távcső közelben, így egész hétvégén bent szomorkodott Eperke. Azért kihasználtam a rossz időt is, varrtam neki táskát. Külön a távcső tubusnak és külön a mechanikának. Nagyon klassz lett, gólyás-mackós mintás pamutvászonból készült, nagyjából úgy néz ki, mintha egy komplett gyerekszobát cipelnék a táskában :-)

Ma azonban összeraktam a távcsövet és kilestem az erkélyre - először szabad szemmel - annak reményében, hogy valamit láthatok. Nagyon érdekes látványban volt részem, és gyorsan ki is vittem magammal Baltazárt (t.i a binokulárt), hogy meglessem picit közelebbről is. A Hold még alacsonyan állt (este 9 körül), épp felkelőben volt, így a látószögnek és - szerintem kicsit - a légkörnek is köszönhetően gyönyörű teli narancssárgában világított az égen a házak fölött. Ráadásul már szinte teljes kerek telihold van, legalább is a "hiányzó" kb. 2-3% csak nagy nagyítással látszik rajta.

Körbenéztem a binokulárral, és meglepettséggel vegyes ámulattal láttam, hogy a Sirius (ami igen alacsonyan van már), lilás- zöldes- narancsos színben villódzik, váltakozva a színeket, igazából a szivárvány minden árnyalatában. Először azt hittem hogy egy repülőgép nagyon messze, de aztán amikor nem mozgott rájöttem hogy a Sirius. Még sosem láttam ilyet, gondolom a légkör miatt van és amiatt, hogy olyan alacsonyan van. Nagyon érdekes volt.

Később azért kimentem nézelődni kicsit Eperkével is. A csillagokból szabad szemmel csak a Sirius, Castor és Pollux és az oroszlán csillagkép legnagyobb csillagai (kb. 4) látszottak, ezen kívül a Hold ami rettentően bevilágítja a környéket.

Azért a Szaturnuszt most is meg lehetett nézni, így ezt ma sem hagytam ki. Sajnos csak a Titan és a Rhea holdjai látszottak, viszont nagyon érdekes dologra lettem figyelmes, amit már korábban is észrevettem, azonban most valamiért jobban láttam: a Szaturnusz északi és déli sarka világosabb, így ha mondhatjuk azt kicsit csíkosnak látszik, mivel van egy élénkebben világító "csíkja" közép tájon is (kicsit a közepétől feljebb), ami tulajdonképpen a gyűrűje oldalnézetből.
Érdekes, hogy ezt az igen egyszerű formát lerajzolni mégis nehéz, eddig úgy érzem egyetlen Szaturnuszról készült rajzom sem adja vissza azt amit láttam, de legalább a Holdak helyzetét pontosan feljegyeztem.

Mivel már nem tudom melyikek szerepeltek itt, most időrendi sorrendben az eddigi Szaturnusz-észleléseim a távcsővel:





2011. április 14., csütörtök

Gassendi kráter a Holdon

Tegnap végre nem esett az eső és nem fújt a szél 200 km / h-s sebességgel, így ki tudtam menni Szaturnuszt és Holdat nézni.

Persze az időjárás tegnap sem volt valami kezdvező. Először is nagyon hideg volt, úgyhogy rögtön visszajöttem egy plusz pulóverért. Szerintem körülbelül 5 fok lehetett kint. A kezeim eléggé le is fagytak. Másrészt pedig azért elég felhős volt az ég, például a Szaturnuszt csak 5-6 percig tudtam nézni, utána teljesen eltakarták a felhők a környékét.

A Hold esetén azért nagyobb szerencsém volt, kaptam ajándékba az időjárástól fél órát, amíg tiszta volt a Hold előtt az ég. Kinéztem magamnak egy krátert ami tetszett és elkezdtem lerajzolni. A fél órán át amíg néztem szerencsére az árnyékok sem nagyon változtak. Bár sajnos a légkör nem volt valami kedvező, időnként remegett, hullámzott, olyan volt, mintha "poros" lenne a levegő, amin átnézek.

Aztán fél óra elteltével (éppen amikor nagyjából fel tudtam rajzolni a vázlatomat a kráterről) vastag felhők úsztak be a Hold elé. Azért a vázlatból és emlékezetemből igyekeztem kihozni a legtöbbet, majd miután végeztem megnéztem a térképet, hogy melyik kráter lehetett ez. Mostmár figyelembe vettem az irányokat is, és mivel a Hold bal alsó féltekéről rajzoltam, viszonylag hamar meg is találtam kráteremet.

Itt van némi leírás is a kráterről a wikipédián:
http://en.wikipedia.org/wiki/Gassendi_(crater)

2011. április 12., kedd

Lili

Kaptam kölcsön egy 4 mm-es okulárt kipróbálni, természetesen abban a pillanatban elromlott az idő teljesen, és két napja borult az ég. Ma még vihar szerűség is volt és eső, úgyhogy abszolút esélytelen volt kimenni eget nézni.

Ezért gondoltam nekiülök és rajzolok addig valami mást. Előkaptam Lili egyik régebbi fotóját és lerajzoltam az ő portréját. Még hasonlít is magára, pedig életem első ilyen rajza :-)

2011. április 10., vasárnap

Napfoltok nyomában - Lilivel :-)

Bár eléggé fúj a szél, azért ma is kimentem Napot nézni délután. Bár a láthatóság ma sokkal jobb volt (nem jöttek felhők), de az átlátszóság borzalmas volt, remegett a légkör (a Nap széle olyan volt mint a forró beton nyáron), és ha ez még nem lenne elég, akkor fújt a szél is, ami a távcsövet remegtette időnként.

A tegnapi apró foltokból álló csoport ma is egész jól látható volt, eleinte azt sem tudtam hol kezdjem a felrajzolásukat, olyan sok volt belőle. Fáklyamezőből biztosan kettőt láttam, egyet az alján, egyet a tetején ott ahol tegnap még egy éppen kifele haladó folt vagy foltcsoport volt. Mintha láttam volna a foltok körül is egyet és középtájon feljebb, de ez hol volt hol nem volt, talán igaz sem volt.

Próbálkoztam 130x nagyítással is hogy megörökítsem az apró foltokat nagyobb méretben részletesebben is, de ezt nagyon hamar feladtam, a légkör minősége nem tette lehetővé. Egyáltalán nem lehetett vele élesen látni a foltokat, nem hogy többet nem mutatott, de kevesebbet mutatott mint a 65x nagyítás.

Viszont ma Lili is kijött velem Napot nézni. A távcsőbe is belenézett, és 26x nagyítással látta a Napkorongot. Utána próbáltam neki 65x nagyításon mutatni a foltokat is, de sikeresen belekapaszkodott a távcsőbe, úgyhogy arrébb mászott az egész :) Azért ennek ellenére is lelkes volt, és lerajzolta a tapasztaltakat (és természetesen alá is írta, ahogy azt kell!):

2011. április 9., szombat

Napfoltok nyomában

Ma végre kijutottam napfoltokat nézni. Hát mit ne mondjak, igencsak átváltozott a kép amióta utoljára láttam :) Lehet hogy már nincs is rajta azokból a foltokból egy sem, amiket legutóbb néztem.
Sajnos mind a légkör, mind a láthatóság elég rossz volt, fújt nagyon a szél (ettől folyamatosan remegett a távcső), és felhők úsztak ki-be a Nap előtt.

Természetesen szokás szerint kitartó voltam, kapaszkodtam Eperkébe, nehogy úgy járjak mint Dorothy az Ózban és megfigyeltem ma is a foltokat.

Először 65x-ös nagyításban felrajzoltam a foltokat, vázlatot készítettem, jegyzeteltem mellé, illetve berajzolgattam a fáklyamezők vonalait is. Végül beletettem az 5 mm-es Planetary-t is és megpróbáltam vele részleteket nézni. Itt már nagyon remegett, de azért egy-egy pillanatra ki tudtam venni az egyik foltnak a részleteit, ezt gyorsan le is rajzoltam.

Sajnos ezután teljesen eltakarták a felhők a Napot és már esély sem volt rá hogy újból előbújjon, ezért kénytelen voltam bepakolni.

Azért jó érzés volt végre nézni kicsit a Napot is :)

2011. április 8., péntek

Theophilus kráter a Holdon

Sajnos ez a hetem elég borzalmas volt a munka szempontjából, túlóráztam nem is egyszer. Persze Napot nem tudtam rajzolni, hiszen volt hogy fél kilenckor indultam haza.. haza felé menet azért láttam még a Holdat messziről kb...

De ma végre péntek van! Igaz nagyon fáradt vagyok, de összeszedtem minden maradék erőmet és kimentem Holdat nézni, mert még soha nem láttam nagy nagyítással és most hogy van 5 mm-es Planetary okulárom, már 130x-os nagyítást tudok nézni. Persze már a 26x-os nagyítással is nagyon élvezetes volt látni, sok kicsi részletet mutatott meg úgy is, a nagyobb kráterek szépen látszódtak. Megnéztem utána 65x nagyítással is, itt már figyelemre és említésre méltó részletek is előjöttek, igazából el is gondolkoztam hogy ezen a nagyításon rajzolok, egy teljes holdsarlót (ami éppen belefért az okulárba). Azért beletettem az 5 mm-eset is, és leesett az állam! Hihetetlen mennyiségű kráter, hegyvonulat, bemélyedés, a szürke minden létező árnyalatában.
Egy darabig csak nézegettem, ámultam bámultam, majd egy idő után kiszúrtam magamnak középtájon egy krátert, ami pont a fényes-sötét határvonalán van, és nagyon szépen látszanak a szélei, illetve a körülötte lévő kisebb krátereket is érdekes formájúnak, illetve árnyalatúnak láttam.

El is kezdtem rajzolni. Először csináltam egy vázlatot a vázlatolós füzetembe, majd ebből kezdtem el átrajzolni a rendes rajzot. Ez nem tetszett, úgyhogy ismét elkezdtem előről rajzolni az első vázlatot, valamint a távcsövet is használva. Ennek a végeredményével már elégedettebb voltam.
Miközben ezt a rajzot készítettem úgy érzem sokat tanultam a fény-sötét árnyékok rajzolásáról, mivel nagyon részletesen megfigyeltem hogyan változnak.

Ami nagyon érdekes volt magában a nagy kráterben az az, hogy pontosan a közepén volt egy pici fényes pont. Gondolom ott van egy csúcs, vagy kitüremkedés, ami a becsapódáskor keletkezhetett a visszaeső törmeléktől, de nagyon érdekes dolog :)

Miután lerajzoltam megnéztem a Rükl holdatlaszt és kiderítettem, hogy a Plato krátert rajzoltam le... aztán kiderült hogy mégsem, mert fordítva néztem a térképet: szóval ez a Theophilus nevű kráter :)

2011. április 3., vasárnap

M47 Csillaghalmaz

Tegnap valahol olvastam, hogy valaki az M47-et látogatta meg, és kedvet kaptam én is, hogy megkeressem, miután a térképen megnézve láttam, hogy egészen elérhető helyen van.

Tudtam hogy ez egy csillaghalmaz, de igazából az M44, a Hyadok és Plejádok után kicsit csalódás volt mind mennyiségében, mind a csillagok fényességében és méretében. De mivel nem teszek különbséget objektum és objektum között észlelési élményben, ezért lerajzoltam ezt is. Végül is megtaláltam ennek is a maga szépségét, nagyon sok aprócska csillagból áll, épp ez a szépség volt a nehézsége is, nagyon nehéz visszaadni az aprócska pontokat megfelelően.

Azért ezt sikerként könyvelem el, főleg hogy viszonylag hamar megtaláltam úgy, hogy előtte sosem kerestem. Azt hiszem kezd fejlődni a térkép olvasási készségem, ami azért is csoda, mert a Földi térképek olvasásában analfabéta vagyok :)

Napfoltok nyomában

Ma is kimentem Napot rajzolni, miután szépen kitakarítottam az erkélyünket. Elég hektikus volt ma a Nap láthatósága, felhők jöttek-mentek, a légkör sem volt a legjobb, de azért sikerült kihasználnom a tiszta időszakokat, és levadásztam minden látható foltot és fáklyamezőt. Fáklyamezőből négyet is összeszámoltam, így sokat tudtam gyakorolni a tegnap kitalált technikát a felrajzolásukhoz :)

A foltcsoportok megszámolásához szintén technikai segítséget vettem igénybe a neten, mert én simán kettőnek számolnék egy olyat, ami igazából egy csoport, pedig a mérések alapján egy csoportnak számít.

Remélem hétköznap is lesz időm legalább egyszer-kétszer belenézni a távcsőbe a Nap felé.

M44 Méhkas

Tegnap este is próbáltam nézni a Szaturnuszt, gondoltam hátha tudom követni a holdjait, hogy merre mozognak előző naphoz képest. Nézni néztem, de hogy mit láttam azt nem tudom. Felrajzoltam magamnak két olyan holdat, ami nincs, azaz abban az irányban nem volt semmi (a Stellarium szerint). Akárhogy tekergettem, forgattam, abban maradtam a végén, hogy valamit nem jól láttam, úgyhogy a vázlat vázlat maradt tegnap.

Azonban a Méhkast sikerült megtalálnom, mégpedig csípőből.. odaterketem a Starpointert ahol körülbelül lennie kellene a térkép alapján, majd belenéztem és ott volt :D Kezdők szerencséje :)
Kipróbáltam 65x nagyításban is, de úgy nem volt jó, mert túlságosan szétbontotta a csillaghalmazt a nagy nagyítás, ezért maradtam a 26x nagyításnál, ami ideális volt, éppen belefért a látómezőbe az egész csillaghalmaz. Sajnos a légköri viszonyok nem voltak a legjobbak, még igazán élesre sem lehetett tegnap állítani a képet, de azért még így is nagyon szép volt. Rengeteg aprócskának tűnő csillagból áll, igazából nincs közte egyetlen olyan kirívó méretű vagy fényességű csillag sem, amit ki lehetne külön emelni, de pont ez benne a szép, sok egyhelyen duruzsoló méhecske. Azon kívül nekem nagyon tetszik, hogy a kicsikét fényesebb csillagok hármasával, négyesével helyezkednek el egymáshoz közel, így táncolnak együtt a kis méhecskék a Méhkasban :)

2011. április 2., szombat

Napfoltok nyomában

Miután egy jó szombat délutáni alvással és egy kávéval sikerült elmulasztani a masszív fejfájásomat, ma is kimentem Napot nézni. Igaz már szinte késő délutánra esett a nézelődésem, de nem bántam meg hogy akkor mentem, mert nagyon jól láthatóak voltak a foltok.

Való igaz, hogy az átlátszóság 1 és 5 között ingadozott, mivel néha felhők úsztak el a napkorong előtt, gyakorlatilag láthatatlanná téve, de amikor elmentek előle, akkor tökéletesen látszódtak a foltok és fáklyamezők, illetve a légkör sem remegett. Most volt az első alkalom, hogy fáklyamezőket is láttam a Napon, azt hiszem pezsgőt bontok, nagyon szuper a távcső. Hihetetlen, hogy 65x nagyítás már mit ki nem hoz belőle, nem gondoltam volna.

Próbáltam valósághűen visszaadni a fáklyamezők megjelenését, ezért a széleit óvatosan besatíroztam először, és utána radírral dolgoztam óvatosan a sötétebb rétegben.

2011. április 1., péntek

Orion-köd és Szaturnusz

Szerencsére ma jobb idő volt mint tegnap, ezért természetesen az este nagy részét kint töltöttem/tük. Lili is nézelődött picit (bár főleg inkább a binokulárral nézegette a szomszéd házakat és a környéket), és Ákos is kiszabadult egy kicsit Szaturnuszt nézni, valamint a fényképezőgéppel kisérletezni :) Sajnos az utóbbi sikertelen volt, lévén nincsenek megfelelő eszközeink a fotózáshoz, de örülök neki hogy lelkes, és kint tölt a távcső mellett egy kis időt. Olyan jó érzés megosztani vele az egészet.

A mai tervem az volt, hogy megnézem az Orion-köd-öt, mivel már nemsokára nem lesz megfelelően látható. Így itt volt az alkalom, először megkerestem a 25 mm-es okulárral, majd átraktam a 10-est és jött a "Wáóóó!" élmény. Szépen kibontotta a csillagokat és a körülöttük lévő ködöt. Gyorsan vittem is a vázlatfüzetet meg a ceruzát és szorgosan rajzolgattam amit látok.

Később vacsora után még kimentem külön megnézni a Szaturnuszt is és a holdjait. Most három holdot is láttam, a Titan-t, Rhea-t és a Lapetust egy kicsit távolabb a többitől. Érdekes, hogy Ákos azt mondta ő egy másikat látott valahol távolabb, ami nem a Lapetus volt. Próbáltuk megnézni Stelláriumban hogy mit láthatott, de sajnos nem jöttünk rá. Minden esetre érdekes látni, hogy a holdak elmozdultak a tegnapi rajzhoz képest. Még az is lehet, hogy figyelni fogom a mozgásukat egy ideig :)

Napfoltok nyomában

Minden mázlimat latba vetve megmutattam ma is, hogy számomra nincs lehetetlen ha arról van szó, hogy kifogjam az egyetlen olyan 15 perces időszakot, amikor nem csak hogy nem esik az eső, de még süt is a Nap és látható is a távcsőből.

Először a 25 mm-es okulárral próbáltam megkeresni, és nagyon nem találtam. Aztán rájöttem, hogy a 10 mm-es okulár van benne, úgyhogy kicseréltem a 25 mm-esre és így már elég hamar, 2 perc alatt megtaláltam a világító korongot. Először így berajzoltam a foltok helyét, aztán kicseréltem a 10 mm-esre és leesett az állam a 65x nagyítástól. Annyi részlet mutatkozott meg, amennyit eddig még sosem láttam. Olyan apróságok is láthatóvá váltak, amiket még a 26x nagyítás sem mutatott meg igazából. Ennek örömére a topic címet is lecseréltem, hiszen a távcsővel már nem csak napocska foltocskák, hanem igazi napfoltok látszanak.

Rögtön el is kezdtem rajzolni és új módszert dolgoztam ki a rajzolásra annak érdekében, hogy minél gyorsabban minél pontosabban fel tudjam rajzolni a foltokat a lapra, majd amikor már végleg eltakarták a gonosz fekete felhők a napot, akkor bent a szobában kidolgoztam jobban a rajzomat.

Becsülettel jelentem, hogy minden látható folt rajzolva lett a képre és a scanner nem produkált külön rejtélyes foltokat a papírra :)

Napfólia ismét

Lévén borzalmas idő van (hála annak hogy megvettem a távcsövemet végre), nekiültem ma megcsinálni az atombiztos napvédő fóliát a távcsőre.
Ja és Lili elnevezte Eperkének a távcsövet... no comment :D

Íme az eredmény: