2011. március 5., szombat

Első csillag-élményeink

Ma miután egy jó órán át olvasgattam a Csillagatlaszt, fél hét körül fogtam magamat és kivonultam az erkélyre a Csillagatlasz, a kempingszék és egy pokróc kíséretében. A Csillagatlaszból semmit nem láttam kb., úgyhogy majd valami lámpást beszerzek magamnak legközelebbre. De szerencsére előtte jó alaposan áttanulmányoztam, hogy miket szeretnék megnézni.

Mivel tegnap már sikerült az Orion csillagképet beazonosítani és néhány más csillagot is (Siriust és a Canis Maiort, Procyont és a Canis Minort), így már legalább azt tudtam, hogy merre nézzek és honnan induljak el.
Mai célpontjaim az Orion-köd az Orion-csillagképben (M43), Pleiades (M45) - másnéven Fiastyúk, valamint az Ikerhalmaz és a Méhkas (M44).

Ma is megnéztem újra, mert volt egy érzésem hogy tegnap káprázott a szemem, de nem: az Orion csillagképben a Betelgeuse vörösesnek látszik, míg a Rigel kékesnek. Mint megtudtam ennek oka az, hogy a Betelgeuse vörös óriás, míg a Rigel kék óriás.. nos, az állam leesett, hogy még ez is látszik egy nyamvad kis bonikulárban. Persze nem úgy kell elképzelni hogy láthatóan vörösen meg kéken izzik, hanem ahogy ráfókuszálok a körvonalai picit pirosasak, illetve kékesek.

Megnéztük az Orion-Csillagképben az Orion-Ködöt, ami nagyon szépen látszott, és rájöttem hogy valójában tegnap is láttam, csak nem tudtam, hogy mit nézek :) Ami a fotókon nem látszik de szabad szemmel igen, az az, hogy párosával követik egymást a kis fényes pontok, mintha egy mintát írnának le az égen az Alnitak, Alnilam, Mintaka hármas alatt. Színe nem igen volt szabad szemmel (közel sem olyan mint a színes hosszú expozíció idős fotókon), de egész másképp csodálatos.

Egy kis meglepetést is tartogatott nekem a csillagkép, mert láttam egy hulló csillagot. Egy pillanat töredéke alatt suhant át az égen, de határozottan ott volt.

Ezután megpróbáltam megkeresni a Pleiades (M45) - másnéven Fiastyúk nyílthalmazt. A térképen egy paca egy halom csillaggal egymás hegyén hátán. Amikor megtaláltam, akkor először azt mondtam hogy "húú", aztán hogy "woow".  Képeken nem leírható halmaz, ami talán a leginkább egy picike aprócska göncölszekérre hasonlít, de olyanra, amiben a csillagok egészen közel vannak egymáshoz. Kisbaba-göncölszekér némi ködszerű állapotú "fénységgel" fűszerezve.

Ezután próbáltam a Méhkast megtalálni az égen, ami az Orion csillagképtől keletre található, a Rák csillagképben. Csillagról csillagra haladtam: Sirius, Procyon, Pollux, függőlegesen a kettő között és kicsit balra kellene lennie (a Rák csillagaival együtt). Mintha láttam volna valamit, ami egy enyhén elforgatott méhkasra emlékeztetett, de később amikor rákerestem a Méhkasra nem ismertem rá egyetlen fotón sem arra, amit szabad szemmel láttam. Ezért ebben bizonytalan vagyok eléggé.

Végül de nem utolsó sorban láttam egy épp felszálló repülőgépet, amit végigkövettem a binokival, nagyon jól nézett ki ilyen nagyításban látni egy felszálló replülőgépet a csillagos égen!

Miután kinézegettük magunkat déli irányban bejöttünk az erkélyről, és én átmentem a konyhaablakhoz is, hogy szétnézzek északon, hátha megtalálom az Ikerhalmazt is. Sajnos az ablakból nem látni nagyon magasra, ezért a Polarishoz nagyjából ki kellett volna másznom az ablakon, de sikerült megtalálni a Perseus csillagkép jobb oldali ágát és tetejét, ahol 4 csillag van egymással nagyjából egyvonalban. Az Ikerhalmaznak ettől jobbra kellene lennie. Sikerült egész pontosan belőnöm a helyét a környező csillagokhoz képest a térkép segítségével, de sajnos akárhogy néztem, nem láttam belőle semmit. Úgy láttam hogy északi irányban elég nagy köd van, és talán ezért nem láttam (a csillagokból is csak a fényesebbek látszottak és szinte kézzelfogható, masszív köd volt a levegőben).

Megpróbálom majd később mégegyszer, hátha megtalálom, de sajnos nem sok esélyt látok rá, főleg a látómezőm korlátozottsága miatt északi irányban. Kell találni egy jó helyet a környéken, ahonnan jól lehet csillagokat nézni esténként :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése