Karácsonyi Napfoltok

Kevés lehetőséget biztosít a rossz idő arra, hogy Napot nézzek, de azért szerencsére valahogy mindig akkor kegyes az idő, amikor otthon vagyok és legalább ilyenkor láthatom. A légkör eléggé borzalmas volt, de 93x-os nagyítással még lehetett részleteket látni. 130x-os nagyítással is próbáltam, de az már használhatatlan volt.

A 11384-es foltcsoportban a nagy folt nagyon erőteljes, szabadszemes, bár nehezen volt kivehető szabad szemmel, valószínűleg a rossz légkör miatt. A formája nagyon érdekes, a két umbra éppen elvált egymástól, és nagyon különleges, mert közöttük a "vonal" egyenletes, az umbrák vonala éppen párhuzamos egymással. Az umbrában az X-el jelölt részen egy halványabb vonal is megfigyelhető. Bár a szálasodás nem volt határozottan látható, azért az igen, hogy helyenként a penumbra széle sötétedik.

A 11382-es csoport azért nagyon érdekes, mert viszonylag közel van a peremhez, egy fáklya közepén csücsül és kisebb (65x) nagyítással egész másképp néz ki, mint nagyobb, 93x-os nagyítással. Nem csak 2 umbrája van így, de a penumbra formája is egész máshogy mutat.

Ami még külön furcsasága a foltnak és környékének az az, hhogy igazából itt két csoportot is jelöl a solarmonitor.org, egymáshoz nagyon közel. Ilyet ritkán látni.

A 11383-as csoport A típusú monopolár folt, nem látszik külön umbra és penumbra. A peremhez közel D-Ny-i és K-i peremnél összesen 3 erőteljes fáklyamező figyelhető meg. Próbáltam zöld szűrővel és kiváncsiságból UHC szűrővel is megnézni. A zöld szűrő most nem sokat segített, viszont az UHC elég jól "legávta" a légköri zavart, igaz ki nem emelte a foltokat és fáklyákat.
UHC + vörös szűrő teljesen kiszűrte a légköri zavarokat, viszont a foltokat is tompította, inkább az umbrák váltak láthatóvá vele. Egyébként az UHC vicces, hupikék színt kölcsönöz a napkorongnak.

Elmondhatom magamról, hogy én már láttam a Hupi Napot :-)

Cr. 69 - Pörölycápafejhalmaz

       

Kettősök: STF 762 Ori és STF 816 Ori

Napfoltok nyomában - visszaesés

Hold nappali fényben

Mindenki nagyon izgatott, hogy a Lovejoy üstököst megnézze a nappali égen, mivel a Naptól elvileg néhány fokra található. Szerencsére kisütött a nap és szép tiszta az ég is, csak a nyughati horitonz közelében látható néhány kisebb felhő.

Nem mertem a Lovejoy keresésébe kezdeni, mert túl közel van a Naphoz, és nem tudom semmivel sem kitakarni fixen. Viszont már amikor először kinéztem az ablakon, láttam, hogy a Hold szabad szemmel is látható a nappali égen: így ez lett a fő célpontom; biztonságos, jó távol a Naptól. Óvatosan néztem a távcsőbe, kicsit félve a fényességtől, de egyáltalán nem volt zavaró. Kipróbáltam neutrál szűrővel is, de egyáltalán nem volt jó, így azt egyből ki is vettem.

26x-os nagyítással néztem, és nagyon szépen látszottak bizonyos részletek is. Körülbelül egy negyed látszott határozottan, a közepe felé haladva fokozatosan sötétedett, mígh teljesen bele nem veszett az ég kékjébe. A pereménél egy vékony vonalban egészen fehérnek tűnik és a sarlónyi fehér után jól elhatárolhatóan sötétebb, világoskék.

Néhány kráter egész jól elkülöníthető rajta, valószínűleg a markánsabb, nagyobb méretűek. Próbáltam a rajzomat összenézni a Hold térképével (kisebb nagyobb sikerrel), és a következő érdekességeket figyeltem meg:

- A Grimaldi és Grimaldi 2 épp a fehér rész mellett található, és jól elhatárolhatóan sötétebbek a környezetüknél, még a kráterek formája is nagyjából kivehető.
- A tetejénél (távcsőben) talán mintha a Clavius és annak körnékén lévő néhány hasonló méretű kráter látszana. Nem határozottan kivehetők, viszon kissé sötétebbek a környezetüknél.
- A közepe táján talán a Copernicus és szerintem az Eratosthenes erősen kivilágítanak. Az utóbbi (a rajzon beljebb lévő) keleti pereme jól elkülöníthető volt, kissé sötétebb, a belseje pedig fehér. Kissé lejebb, velük egolalú háromszög csúcsát adva szintén jól elhatárolhatóan fehérlik a Herschel, amely nem tűnik szabályosnak.
- A dél-keleti peremnél - a szélen - van egy szintén  fehéren fénylő kráter, ami azért érdekes, mert azon a részen kissé sötétebbnek tűnt a perem. Sajnos ezt nem tudtam megállapítani, még nagyjából sem, hogy melyik kráter lehet.

Nagyon érdekes volt az egész látvány, olyannak tűnt a kék nappali égbolton, mintha nem is a jól megszokott Holdunk lenne, hanem valami másik hold... teljesen új arcát mutatta meg nekem.

Napfoltok a ködben

A 'Gorillák a ködben' című film után szabadon, akár azt is mondhatnám, hogy mostanában valósággal kutatni és vadászni kell a napkorongot. Csodával határos módon ma is sikerült megnéznem a foltokat, mindössze 6 percem volt a lerajzolásukra, úgyhogy jól megizzadtam, az utolsó másodpercekkor lelassult az idő is, ahogy láttam, hogy úsznak befelé a felhők, de nekem még azt ott le kéne rajzolni...

Felteszem továbbá az előző heti napészlelésemet és a novemberi szabadszemes észlelőlapot, a hozzá tartozó teljes szögeléssel :-)

2011. december 4-ig észlelés:

2011. november 28-ig észlelés:

2011. novemberi szabadszemes észlelések (és nemészlelések):





Hiper-szuper Jupiter

Hosszú, napokon át tartó rossz idő és tejfölös égbolt után ma hazafelé jövet a Jupiter gyönyörűen világított az égen. Hazaértem után szinte azonnal ki is pakoltam, és miután kicsit hülni hagytam Eperkét kint (onnan nézte ahogy vacsorázunk), ráálltam a Jupiterre.

A légkör kissé ködös, szmogos volt, illetve az átlátszóság sem volt tökéletes, azonban a légkör nyugodt volt egyébként végig. 26x-os nagyítással szépen látszottak a holdjai és a környező csillagok. 130x-os nagyítással figyeltem először, majd 186x-ossal (2x Barlow + 93x - 6 mm Planetary). Már 130x-os nagyításon is szépen látszott a barnás halványka színe és a főbb sávok. A déli sávban egy kissé sötétebb az északi rész, és fokozatosan halványodik. A fősáv déli szélénél a nyugati peremhez közel egy jól kivehető, de nem túl sötét elnyúlt folt van, amely alatt a sávban kissé elmosódott, de fehér részek tűnnek fel. Itt, a déli saroknál a "sapkában" is megfigyelhető egy kissé sötétebb vonalka, ami szálas, leginkább a fa mintázatára emlékeztet.

Az északi fősávban egy sötét, kissé elnyúlt, elliptikus sötét folt látható. Érdekesen felette kissé fehéres, határozottan elkülönülő vonal választja el a sávtól, ami elnyúlik kissé a perem felé is.
A két fő sáv között is megfigyelhető egy halvány, kevésbé markáns vonal, kissé inkább a nyugati perem felé. Egy nem határozott, sőt bizonytalan folt-féleséget figyeltem meg szintén az északi fősávban, a keleti peremhez közel. Azonban ez elég bizonytalan volt, 186x-os nagyítással inkább amolyan núlványnak tűnt.

Ezután még rápillantottam a Plejádokra, az M45-re és az Orion csillagképre. Egyelőre még nincsenek jól belátható helyen számomra, de kellemes emlékeket idéztek fel: ezek voltak az első objektumok, amiket megfigyeltem az égbolton. Érdekes és örömteli volt viszontlátni őket, különös tekintettel a vörös óriás barátomra, Betelgeusere.

Eredeti, kézírásos változat:

Napfoltok nyomában

Immáron a 128. bejegyzésemnél tartok. Ez a bejegyzés kissé rendhagyó lesz, ugyanis mindkét napészlelésemről csak egy-egy képet fogok feltenni. A kép ugyanis tartalmazza az észlelésem leírását is, és úgy gondoltam ez így sokkal hangulatosabb, ha meghagyom. Aki pedig kisilabizálja az írásomat, az már-már Égmesék 'fan' és ezúton is köszönöm neki.

Pöttyök, foltok és csíkok

Nem lustálkodtam most hétvégén sem, amikor csak tehettem, kimentem. Szombat este elfogadható volt az ég állapota is (bár az átlátszóság még mindig nem volt a legjobb az utóbbi napokban tapasztalható szmog miatt), így a Jupiter megfigyelése mellett döntöttem (igazából túl sok lehetőségem nem volt, mert vagy a közel teliholdat nézem, vagy a Jupitert, minden máshoz túl fényes volt a Hold).

Bár nem tudtam nagyon nagy nagyítással nézni (próbáltam, de ahhoz már nem volt elég jó az átlátszóság) Viszont úgy érzem, hogy jól sikerült a megfigyelés, mert 130x-os nagyítással is szépen látszottak a főbb sávok, sőt a kevésbé főbb sávok is, néhány sötétebb rész, és főleg a színek! Azaz a Jupiter jellegzetes barnás vöröses színe.

Ennek örömére most először színesben is rajzoltam a Jupitert, szép vöröses-barnának. Úgy érzem sikerült jól visszaadni azt, amit láttam, amit megmutatott magából. Jó szokásomhoz hűen lerajzoltam kis nagyítással is, ahol a holdak látszódnak szépen sorban :-)

Természetesen a Napnézés sem maradhatott ki. Egy ideje figyelem a Napot - amikor csak tudom naponta - szabad szemmel is (leginkább amióta van napnéző szemüvegem).

Szombat reggel különleges meglepetés fogadott: egy szabad szemmel is jól látható, viszonylag nagynak látszó folt fogadott a korong bal alsó szegletében, kissé a közepéhez közelebb. Gyorsan kiraktam a távcsövet is, és egy hatalmas, terebélyes foltcsoport fogadott. Már 26x-os nagyítással is elképesztő mérete volt. Nagyjából megpróbáltam megmérni és a nap átmérőjének 1/10 részét teszi ki a mérete. Ez a legnagyobb folt-rendszer, amit életemben láttam a Napon eddig.

Megpróbáltam nagyobb nagyítással is megrajzolni, de sajnos ez most nem sikerült annyira jól, mivel nagyobb nagyításon nagyon szétesett a kép, a légkör nem volt kedvező, sőt igazából az átlátszóság sem, kissé felhős, szmogos volt az ég. De muszáj volt megpróbálnom, mert ennyire nagy és különleges folt csak ritkán keletkezik és fejlődik.

A viszonylag rossz átlátszóság miatt fáklyamezőket szombaton nem sikerült megfigyelnem, de igazából örültem, hogy a sok-sok rossz idő közepette végre kisütött a Nap és ilyen meglepetéseket tartogatott.

Vasárnap sajnos csak délután volt lehetőségem kimenni, mivel vendégek voltak nálunk.

Ekkor már a Nap lemenőben volt, viszonylag alacsonyan. Az időjárás most sem kedvezett, és gyakorlatilag versenyt futottam az idővel (én rajzolok gyorsabban, vagy a Nap megy le gyorsabban?).

Én voltam gyorsabb, és nem csak a foltokat és azok részleteit, de még néhány fáklyamezőt is sikerült elcsípnem a foltok körül.
Az előző naphoz képest igencsak megszaporodtak a csoportok is (legalább 3 új csoport jelent meg), és szépen fejlődött a hatalmas szabadszemes 11339-es csoport is. Próbáltam megfigyelni szabadszemmel is, de elég rossz volt a légkör. Úgy láttam, hogy mintha felsejlene az a folt, de bizonytalanul. Azonban a mérete és egyebek alapján (tulajdonképpen nem túl sokat változott előző naphoz képest) azt gondolom szabadszemes volt vasárnap is.

Kiváncsi vagyok milyen lesz, amikor 12-13 csoport is lesz egyszerre rajta :-)

A Nap, a Hold és a kettőscsillagok

Most hogy majd' két hétig nem lehetett gyakorlatilag mást látni mint esőt és felhőket, ma délelőttre szépen kisütött a Nap. Bár elég felhős volt az idő, a felhők főképp halványka fátyolfelhők voltak, így lehetett Napot nézni. Bár a nagyobb nagyítást (130x) már nem lehetett olyan jól látni, de azért én még egy részletrajzzal is megpróbálkoztam.

Nézegettem szabad szemmel is, de - bár a 11330-as egy hatalmas folt -, nem láttam foltot rajta. Igaz, hogy a felhők át-átúsztak a napkorong előtt, de mindig volt egy-egy tisztább pillanat a Napkorong mindegyik részén. Érdekes, hogy ez a folt nem szabadszemes, pedig tényleg elég nagy. A formája is nagyon érdekes, sikerült megfigyelnem, hogy az umbra szélén két szálacska szerűsé van, amiből egyik kis "farkacska" le is vált a nagyobb darabról. Megnéztem a tegnapi napkorongról készült fotókat, és nagyon sokat változtak a csoportok, főképp a 11334-es, ami pár napja léphetett be. Tegnap még sokkal kevesebb kis foltból állt, és a kiterjedése a csoportnak is kisebb volt. A keleti és a nyugati korongon is egy-egy hatalmas fáklyamező "éktelenkedik", a keleti peremen lévő nagyon érdekes, megdöntött W formájú. A nyugati peremen lévő fáklyamezőben elvileg még két csoport is van, de ezeket nem láttam, viszont a Solarmonitor.org jelzi őket.

Ma bescanneltem a szabadszemes napészlelő lapomat is, amit októberben vezettem. Holnap újat kezdek és reménykedem benne, hogy a 11330-as csoport még erősödik és szabadszemessé válik.

Délután - estefelé - kihasználtam azt is, hogy végre nagyon korán kezd sötétedni, és ráadásul jó idő is volt (hihetetlenül jó nyugodtság volt ma kint), a Hold is fent volt.. és persze elvonultak a felhők. Minden éppen jó volt egy kis Hold-észleléshez.

Kinéztem magamnak egy érdekesnek tűnő krátert, amiből aztán mégegy és mégegy és mégegy, végül egy egész csoport lerajzolása lett. A fő kráter, amit eredetileg kiválasztottam nagyon érdekes, mert szinte teljesen a terminátor mögött van még, mégis látszanak belőle éles vonalak, szélek, és a mellette lévő néhány másik jellegzetesebb forma is épp csak kisejlik a sötétből.
Később nehéz volt a beazonosítás, de szerencsémre találtam fotót az interneten ugyanebből az időből, így meg tudtam találni a csoportot. A sötétben lévő kráter a Hommel, fölötte a Viacq, majd a legvilágosabbnak látszó a Rosenberg, és végül körbe értünk a Nearch-hoz. A Hommel érdekessége, hogy amikor fényben látszik, akkor egészen más a formája, nem ennyire keskenyedő és csipkézett.
Nekem a legjobban a Viacq belsejében lévő fény-árnyék játék tetszett egyébként ezen kívül a legjobban, mert a közepén lévő kiemelkedés egy nagyon hegyes árnyékot vet, ez igen érdekesen néz ki. Az is érdekes számomra, hogy például a Rosenberg már közel sem vet olyan árnyékot, mint a Viacq vagy a Rosenberg mellett lévő kisebb kráter. Sokkal világosabb is a belseje.

Ezután próbáltam megkeresni a Garradd üstököst, hogy meglessem merre jár és hogy néz ki. Sajnos ez nem sikerült, bár a pontos helyét megtaláltam a keresőtérképem alapján, és maximálisan biztos is vagyok benne hogy jó helyen jártam, de sajnos túl erős volt a Hold fénye is és a fényszennyezés is szerintem, semmit nem láttam belőle, de szó szerint.

Eddigre már kisebb jégkockává fagytam, de nem adtam fel a dolgot, mindenképp szerettem volna kihasználni a jó eget, és nézni még legalább egy-két kettőst.
Sikerült is kiválasztanom némi bénázás után két kettőst az Aquila-ban, egymáshoz közel. Az egyik az STF2424, a másik pedig az STF2426.

Az STF2424 egyenlőtlen páros. Az A sárga, a B-t pedig narancsosnak láttam. Az A a katalógus szerint 5,32 mg, a B pedig 9,30 mg. Az én becslésem szerint sokkal kisebb eltérés van a kettő között, és én a B-t az A-hoz képest 8,5 mg körülire becsültem. A becslésemet az a tény is alátámasztja, hogy a fényszennyezett égen 9,30 mg-s csillagot már nemigen látok, főleg amikor a Hold is fent van az égen nem messze ettől. Kettősöknél pedig méginkább, bár közepesen szoros kettős, 20,9" a távolság. Az általam becsült PA 305°. 93x-os nagyítással néztem (egyébként az általam becsült PA-t a katalógus igazolja, így biztos hogy a jó csillagot néztem).

Az STF 2426 is egyenlőtlen, de itt az A is viszonylag halvány. A fényességbecslésem itt viszonylag pontosan egyezik a katalógusadatokkal, A csillag narancs és 7,45 mg, B pedig kékes-fehér és 8,96 mg. A és B távolsága 16,4". A fényességkülönbség egyébként itt is hasonlónak tűnt, mint az előző párosnál. Ezt is 93x-os nagyítással néztem (úgylátszik ezt az okulárt nagyon szeretem :-)), az általam becsült PA 265°

Ezután már jégtömb voltam, kezemhez fagyott a ceruza, szememre az okulár.. kénytelen voltam bejönni, valami forró után nézni (leves formájában).

Hétköznap Nap

A munkahelyemen bevezettek egy új rendszert, ami beosztja az időnket. Ez bizonyos szempontból jó is, mert egyszerre nem megy el háromból két ember ebédelni, ugyanakkor ebből kifolyólag nem én mondom meg, hogy mikor ebédeljek.. nos ez csak annyiban jön ide, hogy amióta ezt bevezették még egyetlen olyan nap sem volt, hogy pont akkor lettem volna éhes, amikor ebédszünetre küldött a rendszer. Így aztán jobb híján felmentem a teraszra levegőzni és Napot nézegetni, részben szabadszemmel, részben pedig egyik nap bevittem a binokuláromat, és azzal.

A szabadszemes napészlelésben az a jó, hogy tulajdonképpen bárhol (akár a buszról) is lehet végezni, maximum hülyének néznek az utasok, de hát pont nem érdekel.

Tulajdonképpen 15-e óta majdnem minden nap sikerült megnéznem, kivéve tegnap és tegnapelőtt, amikor egyszerűen annyira rossz volt az idő, hogy nem volt egy perc napos idő sem (vagy ha volt is én nem láttam :))

18-án és 19-én mintha látni véltem volna rajta szabadszemmel egy nagyon aprócskának látszó foltot, de nagy kérdőjeles az észlelésem, bizonytalan voltam. Hozzá kell tenni, ott ahol látni véltem, valóban volt egy nagyobb folt akkor.

Szerdán Baltazárt is vittem és kipróbáltam az új napszűrő fóliákat, amiket előző szombaton a Polarisban készítettem rá, az észlelő szakkörön.

Érdekes volt, mert végig folyamatosan átúszó felhőzet zavarta az észlelést, így nagyon szemfülesnek kellett lennem, hogy le tudjam rajzolni. A nagyobb foltoknál az umbra és penumbra is mintha kissé elkülönült volna, de összességében ezek a foltok inkább sötétebbek voltak. Amúgy foltokban igen gazdag volt a korong, tekintve hogy binokulárral is ennyire sokat láttam. Remélem még lesz lehetőségem hasonló hétköznapi akcióra, bár sajnos pénteken lezárták a teraszt egész télre, lévén hogy túl hideg lesz, és hidegben könnyebben kiesünk a hetedikről...
Sebaj, keresek majd valami jó kis helyet, ahonnan tudok nézelődni. Illetve abban is bízok kicsit, hogy amikor meglesz az óra átállítás, akkor néha reggel itthonról is lesz időm / lehetőségem megnézni, mert a felkeléshez képest "korábban" kel majd a Nap :)

Vegyes Eperkrémes Leves

A cím ne rémisszen el senkit, nem daráltam le Eperkét és nem főztem belőle levest :-)))
Csak épp most vegyes lesz a téma. Mivel az okulártartó doboz elkészülte óta is nézelődtem, csak épp arra már nem jutott időm, hogy fel is töltsem ide, vagy bárhova. A beküldés is várat magára holnapig, vagy még az is lehet, hogy hétvégéig.

Mik is történtek?

Múlt hét végén jártam kint Napot nézegetni:

Sajnos az idő nem volt túl jó, akkor kezdett lehülni a levegő igazán, és ezt a hidegfrontott egy szép kis felhősödés követte. A sok sok felhősödés és hűvös közepette épp csak fél órányi tiszta ég jutott, amikor gyorsan kiszaladtam és rajzoltam, utána megint lehetetlen volt bármit is megnézni, így azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat - ismét.
A napfoltokat szépen felírkáltam magamnak szokás szerint. A 11314-es csoport tetszett a legjobban (ami egyébként számozást csak másnap kapott!), mert hatalmas fáklyamező közepén volt, a keleti peremen, épp akkor érkezett meg. Érdekes volt még nagyon a 11312-es nagy foltból álló csoport, aminek kisebb nagyítással (65x) is jól látszottak a részletei: a széle igen csipkézettnek látszott, és még mintha az umbrában is látszódtott volna némi részlet. Ehhez nagyon hasonló volt a kissé kisebb méretű 11309-es.

Próbálgattam megint a zöld és sárga színszűrőket is, de főleg a zöldet. Igazából továbbra is ez a  legjobb napnézéshez.

Aztán néztem Jupitert is, kétszer is. Először sikerült nagyon jól, részletesen megfigyelnem. A légkör és az átlátszóság is kiváló volt. Betettem a kék színszűrőt, ami még tovább javított a dolgokon. Egészen nagy nagyításig tudtam elmenni: 93x-os nagyítást (7 mm-es Planetary) használtam 2x Barlow-val. Egészen szépen, szinte teljesen élesen látszott ezzel a nagyítással (186x) is. A két fő sáv nagyon szépen látszott igazából már kis nagyításon is. A déli fősáv kissé sötétebb mint az északi, és vékonyabb is egy nagyon picivel. A déli fősávban jól látható egy fehéres folt, ami kissé elmosottabb, és összemosódott a sáv alatti résszel. A déli "sapka" kissé sötétebb és a fősáv és a "sapka" között látható egy-egy felsejlő fehérebb rész, amik közül az egyik össze is ér a fehér folttal. Az északi "sapkán" még két sáv-szerűséget sikerült kivennem, de ezek inkább amolyan "satírozásnak" tűnnek, egyáltalán nem egyenletesek és nem határozottak. Próbáltam a rajzomon visszaadni ezt a hatást is, bár bevallom nem könnyű ezeket a finom részleteket rajzolni.

Következő alkalommal tegnap este is megnéztem a Jupitert. Sajnos nagyon rossz volt a légkör, leginkább mert nagy volt a pára (Budapesten eddig még soha nem tapasztaltam ezt, csak a Bakonyban). Ezért gyakorlatilag csak 26x-os nagyítással tudtam nézni. Még 93x-os nagyítással is teljesen elmosott volt a kép. Azért készítettem egy rajzot a 26x-os nagyításról is, mert annyira szép volt a körülötte keringő holdakkal, pont nagyon érdekesen álltak.

Szerencsére kezd egyre elérhetőbb helyre kerülni, így a tél folyamán szerintem még sokszor fogom megfigyelni.

Próbálkoztam tegnap a kettős észleléssel is. Ennek eremdényeképp mindössze kettő, azaz KETTŐ darab kettőst sikerült megtalálnom, amiből csak az egyik volt sikeres észlelés.

Az egyik, az STT 488 (Peg) volt. A és B csillag egymástól 14,6"-re vannak, így ez ideális lenne, azonban a B csillag 10,4 mg, míg az A csillag sokkal fényesebb, 6,7 mg. Ezért hiába néztem vagy negyed órán át (93x-os nagyításon) nem sikerült semmit sem kivennem belőle.

A másik amit néztem az STF 3007, szintén a Pegasusban. Itt már kissé nagyobb szerencsém volt, de azt mondanám csak épphogy. A csillag 6,74 mg, B csillag pedig 9,78 mg. Nagyon sokáig nézegettem, mire sikerült elfordított látással 130x-os nagyításon megpillantanom a 80°-ra lévő B csillagot. A távolság 5,8". Az A csillag sárgás színű volt, igazából nagyon szép. A WDS is igazolta az észlelésem helyességét nagyjából. Érdekes szemgyakorlat volt ez a kettő :-)

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy kaptam Napnéző szemüveget. Ezért aztán szombat óta minden nap megnézem szabadszemmel a Napot, és szorgosan jegyzetelek a napészlelő lapra. Sajnos eddig nem sikerült határozottan foltot megpillantanom, de ma mintha derengett volna valami, de nagyon bizonytalan voltam. Remélem hamarosan lesz a Napon hatalmas folt, amit szabad szemmel is látni lehet majd határozottan :-)

Okulártartó doboz

Végre elkészült a szuper-egyedi okulártartó dobozom :-)))))))

A Hold néhányszor :-)

Ismét olyan helyre jött fel a Hold, ahol nagyon jó rálátásom van, és az idő is jó volt, nem esett, nem fújt, nem volt felhős, stb.. minden szuper volt egy kis Holdazáshoz.

Szombat este mentem ki először, és a Gutenberg, valamint a mellette lévő Goclenius krátert és ezek környékét rajzoltam le. Ekkor a Terminator nagyon közel volt a kráterhez, de már levonult róla, így igen szép árnyékokat, mély gördöket lehetett látni a kráterek környezetén. A Gutenberg jól láthatóan töredezett, éles szélekkel rendelkező kráter, egyenetlen formájú, és több kráter által töredezett. A közepén jól látható három kicsúcsosodás. A belső felülete egyenletesnek látszott, viszont a déli végénél igen töredezett, hegyhátos felszín látható. Az északi végénél egy eléggé töredezett, de még jól kivehető kráter vágja ketté a szélét, ami a keleti- észak-keleti vége felé kissé jobban kiemelkedik. Úgy láttam, hogy a Gutenberg keleti pereme igen magas lehet, mivel elég nagy árnyékot vet.
A Goclenius kráter formája is érdekes, a keleti végénél "nyíl szerű", hegyes formája van, a kráter széle simának és inkább vékonyabbnak tűnik. Helyenként, főleg az északi és a déli részén kissé töredezett, és a nyugati perem kissé jobban kiemelkedik a többi részhez képest. Érdekes szimmetrikus formája van, egy szkarabeusz bogárra emlékeztet. A kráterek környékén a tájon még több kráter is látható, amiknek a formája érdekes, kissé szögletes, határozott széllel. Érdekesnek találtam, hogy a Gutenberg és Goclenius között található egy törésvonal szerűség.

Következő nap is ugyanezt a krátert néztem meg, mert látni szerettem volna a különbséget. Hihetetlen változáson ment át a táj egy nap (gyakorlatilag pont 24 óra) leforgása alatt. A kráterek teljes napfénybe kerültek, kissé messzebb a Terminator vonalától. Most sokkal jobban látszott, hogy a Gutenberg déli szeglete mennyire csipkézett, töredezett, komplett hegység-rendszer látszik. Megjelent most a kráter keleti szélén egy kisebb kráter is, ami a méretéhez képest igen mélynek tűnik. A Goclenius kráter sokkal kevésbé változott, viszont megjelent a közepén egy kidudorodás, ami előző nap nem látszott. A két kráter közötti törésvonal eltűnt. A Gütenberg közepén látható kiemelkedések kissé máshogy néznek ki, az egyik most hosszúkásnak látszik, a kissé különálló pedig mintha "máshol lenne", nyilván a fények játékáról van szó. Most a kráter belseje nem tűnik annyira egyenletesnek, a keleti oldalon kissé sötétebb a felülete. Az viszont jól látszik, hogy a nyugati pereme kissé vastagabb, szurdokként emelkedik ki.

Ma este is kint jártam, most egy kicsit könnyedebb, de mégis nehezebb témát választottam, a Mare Serenitatis-t. Könnyedebb téma, mivel egy nagyobb részről van szó, viszont meggyűlt vele a bajom mire megfigyeltem és lerajzoltam. Finom szintváltozások figyelhetők meg a belsejében, két nagyobb vonulat mentén. A rajzon nagyon nehéz volt visszaadni, de ezek lehelletnyi szintkülönbségek, kissé eltérő színárnyalatokkal. A medence déli felén érdekes hegyvonulat húzódik, néhány kisebb-nagyobb kráterrel és gyűrődések halmazával tördelve. Nagyon érdekesek a Terminátor mentén megjelenő kivillanó hegycsúcsok, igen magasan lehetnek ezek a pontok. A medence nyugati peremén töredezett szélű kráterek és kissé kevésbé felgyűrt hegységek láthatók. A dél-nyugati rész szélénél egy kisebb kráter figyelhető meg, amely körül a táj világosabb színű. Itt nincs semmiféle kiemelkedés, egyszerűen csak más színe van az anyagnak. A medencétől délre nagyon csipképzett, hihetetlen méretű hegyvonulat található, amely a rajzon túl is bőven folytatódik. Nagyon érdekes és nehéz téma, sokkal nehezebb rajzolni, mint egy-egy krátert.

Végre Jupiter!

A Jupiter végre elérhető helyre érkezett számomra is, 11 óra után már látható az erkélyünkről. Sajnos nagyon rossz helyen van még mindig, így túl nagy nagyítással (130x felettivel) nem tudtam még megnézni, de így is nagyon boldog voltam, amikor megláttam a horizont fölött.

A távcsövemmel csak úgy tudtam ráállni, ahogy amúgy egy ekvatoriális mechanikát nem szabadna használni, anti-pólusra állítva, teljesen kitekert állapotban, mert máskülönben nincs semmiféle rálátásom (látni is csak úgy látom ha enyhén kihajolok és felfele balra nézek). Szóval ebben az állapotában az egyik tengelyt tudom tekergetni, a másik tenglyen lökdösnöm kell a távcsövet az állvánnyal együtt, mert lehetetlen tekerni. Érdekes élmény volt így nézegetni, de így is nagyon örültem, mert régóta vártam, hogy megpillanthassam végre.

Első nap, 30-án csak 93x-os nagyítással néztem, és így igazából nem sok részletet sikerült megfigyelnem, de elég rossz volt a légkör, így is időnként nagyon homályos volt a kép. Láttam a két fő sávot, illetve az északabbi sáv fölött egy kissé fehéresebb sávot. Na és természetesen a holdjait, amik nagyon szépen látszottak.

Következő nap, 1-én (tegnap) már 130x-os nagyítással figyeltem, így kicsit többet kellett lökögetnem a mechanikát is (:-D), de nem bántam. Kissé körülményesen, de sikerült megfigyelnem valamivel több részletet. És mivel a légkör is kissé jobb volt mint előző nap, kipróbáltam a kék színszűrőt, amit kimondottan ajánlanak bolygókra. Kipróbáltam a pirosat is, de az nem segített, inkább csak rontott a képen. A kék viszont érezhetően segített, mert több részletet tett láthatóvá. A két fő sávon és az északi sáv fölött lévő fehéres sávon kívül láttam a nagy vörös foltot ami szerencsémre épp felénk volt, valamint a déli pólusánál is felsejlett némi sáv-féle részlet, bár hozzá kell tenni hogy nem volt pontos sáv formája, inkább foltszerű kissé. Ezen kívül a déli fő sávban szintén látni véltem egy sötét - sokkal apróbb - foltot, valamint egy fehéresesbb, világosabb részt, ami hosszabban nyúlt el.

Pár hét múlva, amikor még jobb helyen lesz, remélem meg tudom majd figyelni még nagyobb nagyításokkal, óragéppel, és így több részlet lesz látható.

Kettőscsillag-vadászat v.2

Felkészültem, térképeztem, katalógusoztam és végül levadásztam ismét néhány kettőscsillagot, tegnap este. Nagyon élvezem a megkeresésüket, és minden egyes kettős egyedi sikerélmény. Persze ismét voltak olyanok amiket nem sikerült megfigyelni, de ilyenek mindig lesznek. Bizonyos szempontból ez is mérvadó, hiszen legalább egyre több tapasztalatot gyűjtök, és mindig igyekszem objektíven megfigyelni, azaz nem "odaképzelni" azt, ami nincs ott.

Nos, akkor lássuk sorban, miket is néztem meg:

STF 2489 AQL

Közepesen szoros páros, a katalógus szerint 8,2" a két csillag közötti távolság, ami 93x-os nagyításon
reálisnak is tűnik (LM 37'). Az A csillag érdekes, sárgás-zöldes színű. A B jóval halványabb, szürkésnek tűnik, de az A fénye eléggé elnyomja, így valószínűleg csak szimplán nem látom a színét. A-t 6,5-7 mg-nek, B-t 9,2 mg-nek becsültem. A katalógus szerint A 5,67 mg és B 9,3 mg.

Szerintem A nem ennyire fényes, azt én is feljegyeztem hogy nagy a különbség a kettő között, de szerintem nem ennyire. Az általam becsült PA 10°.

STT 178 AQL

Az STF 2489-el egy látómezőben látszó laza páros, amely már 26x-os nagyítással is jól látszik. Először fel sem írtam magamnak ezt a csillagot, mivel a WDS-ből szedett listámon nem szerepelt. Szinte véletlenül akadtam rá, miközben az STF 2489-et kerestem, de teljesen egyértelmű volt, hogy melyik csillagról van szó és hogy kettős, hiszen a térkép jelöli.

Az A csillag sárgás narancsos, a B pedig zöldes-kékes, nagyon szép színűek. Az A fényessége kb. 5,5 mg, a B fényessége pedig kb. 7,5 mg. Távolságuk körülbelül 80". Az általam becsült PA 275°. A páros érdekessége számomra, hogy a
WDS nem tartalmaz róla adatokat (bár magát a csillagot feltünteti), és az interneten is csak egyetlen megfigyelést találtam róla, ezért minden fenti adat becsült érték. Érdekes, hogy egy ilyen tág párról semmi infó nem található, pedig abszolút kistávcsöves kategória.

STF 2504 SGE

Szoros páros, a két csillag közötti távolság 9,3", de 130x-os nagyításon szépen látszódtak egymás mellett a csillagok.

A fehér színű és 7 mg, B pedig jól érzékelhetően narancs színű, és 9,03 mg. A katalógus adatokkal
ellentétben én mindössze maximum 1 mg-s különbséget érzékeltem. Véleményem szerint az A csillag kevésbé fényes, a B csillagra a becslésem 9,0 mg-s volt, tehát az nagyjából stimmelt is.

Az általam becsült PA 290 fok.

STF 2521 VUL és 4 VUL (HJ 2871)
Számomra nagyon izgalmas volt, hogy egy nyílthalmazt alkotó csillagok egyben kettősök is, ezért nagy várakozással kerestem meg ezt a két csillagot, melyek a Vállfa-halmaz akasztóját alkotják :-)

A nyílthalmazban található STF 2521-es kettős nehezen megfigyelhető a nagy fényességkülönbség miatt: A 5,82 mg, B pedig mindössze 10,5 mg.

93x-os nagyításon ennek ellenére megfigyelhető elfordított látással a B komponens.
A színe narancs. A két csillag távolsága 27,9", az általam becsült pedig PA 40°.

Az STF 2521-el azonos látózmezőben látható kevésbé tág 16,2"-es távolságú párost nem sikerült kettős csillagként azonosítanom sem 93x, sem 130x nagyítással, valószínűleg mivel a B komponens 10 mg, az A pedig
5,16 mg így a nagy fényességkülönbség miatt vélhetően A elnyomta B fényét, itt az elfordított látás sem segített.


2 VUL (beta 248)
Igen szoros, 1,6"-es kettős, ahol a párok között 3 mg különbség van. Bár szinte reménytelen volt, azért
megpróbáltam megfigyelni. 165x-ös nagyításon néztem. A színe kékesfehér, és időnként mintha tojásdad lett volna a formája, de szerintem csak odaképzeltem. Negatív észlelés.

STF 2415 HER
Ez eddig a legszorosabb pár amit bontottam azt hiszem. A csillagok közötti távolság kereken 2".

Az A csillag 7,07 mg, a B pedig
8,73 mg a katalógus szerint. Szerintem elképzelhető hogy nincs ekkora különbség, maximum 1 mg-nyit becsültem.

Sárgás színűnek látszanak. 165x-ös nagyítással látszik, hogy két csillag van egymás mellett, bár nem bontja fel teljesen (egy elfordított 8-asnak látszik). Az általam becsült PA 295°.





STF 2310 HER
Az A csillag 6,83 mg, a B pedig 9,98 mg. A távolság köztük 5,1", ennek ellenére nem sikerült megfigyelni kettős mivoltát 130x-os nagyítással, akárhogy meredtem.

100 HER (STF 2280)
A és B csillag szinte tökéletesen azonosan néz ki, a fényességkülönbség a katalógus szerint mindössze 0,03 mg, amit én is pontosan így figyeltem meg (azaz semmi különbséget nem sikerült látnom).

A fényessége 5,81, B fényessége pedig 5,84 mg. Mindkét csillag fehér, de A mintha enyhén sárgásabb lenne.

A és B távolsága 14,5", amely 93x-os nagyítással jól látszik (bár már 26x-os nagyítással is jól bontja). Az általam becsült PA 208°

STF 2232 HER
Könnyen bontható, de mégsem olyan tág pár, a távolság A és B között 6,3". A 6,71 mg, B pedig 8,85 mg. A becslésemnek megfelelő a fényesség különbség.

93x-os nagyításon nagyon jól látszik mindkettő. A sárga, B pedig narancs színű. Az általam becsült PA 205°

STF 2194 HER
Az előzőhez hasonlóan könnyen bontható pár, a tagok közötti 16,6"-s távolsággal. Az A fényessége 6,51 mg, a B pedig 9,28 mg.

Szerintem a B fényesebb kb. 0,5 mg-vel, viszont az A színe narancs a B-é pedig vörös. Ezért én azt hiszem, hogy a B komponens nem ennyire halvány, hiszen a vörös csillagoknál ez mindig eléggé csalóka, halványabbnak tűnnek.

93x-os nagyításon néztem, az általam becsült PA 10°.




Mire ennek a listának a végére értem, jól el is fáradtam :-)

De természetesen majd még folytatom a vadászatot. Közben teszek egy kis pihenőt és megnézem a Holdat is néha.

Kettőscsillag-vadászat v.1

Tegnap este szép tiszta volt az ég, és az idő is viszonylag kellemes volt, ezért 9 óra körül kipakoltam a kettőcsillag térképemmel és minden cuccommal (egyébként egyre több idő kipakolni, mert egyre több cuccom van.. vicces :-) De legalább addig hülhet a távcső, amíg a többit kipakolom)

Vettem egy Lego kocka formájú rózsaszín tároló dobozt, és ebben tartom újabban az okulárjaimat és egyéb eszközöket, így most már legalább nem dobok le semmit az erkélyünkről, mert bőven elférnek a dobozban és jó helyük is van benne.

Az Aquila csillagképben böngésztem és szépen körbe haladva megnéztem néhány kettőscsillagot. Újabban - bár ezt már említettem egy korábbi bejegyzésben - egyre jobban tudok tájékozódni az égen térkép segítségével, így mostmár a kisebb, fura helyeken lévő csillagokat is viszonylag könnyen megtalálom. Ez nagyon nagy sikerélménnyel tölt el egyébként.

Próbáltam kicsit készülni és olyan csillagokat válogattam össze, amiknek a szeparációja számomra is érzékelhető vizuálisan (tehát legaláb 1,5", de maximum 100" a távolság a csillagok között). Ezeket szépen be is jelöltem, viszont a fényességüket elfelejtettem megnézni, ezért bizony volt köztük olyan, amiket nem sikerült megnézni: STF2590-es kettős, kicsi de elvben könnyen látható szeparációval, azonban a B komponens 10,31 mg, az A pedig 6,5 mg, valószínűleg elnyomta az A fénye. STF 2543, Itt is ugyanez a helyzet, a 11,4"-es távolság ellenére a B komponens 10,45 mg, az A pedig 6,76, így nem láttam semmit. STF 2492-nél elvileg 3" a távolság, de hiába gúvadtam még 165x-ös nagyítással is, semmit, még egy kis elnyúltságot sem sikerült látnom. Viszont az A komponens színe szép sárga volt. Az STF2635-ös-nél megint csak hasonló volt a helyzet, az A csillag 6,66 mg, a B csillag 10,19 mg. Néha egy-egy pillanatra mintha tojásdadnak láttam volna az A komponenst, de szerintem ezt csak oda képzeltem, mert 7,3"-re vannak egymástól és 165x-ös nagyításon néztem (ami a 2-3"-s csillagokat is egymás mellé teszi szépen). Az STF2643 esetén viszont mintha rémlett volna valami, itt a távolság 3,0". Azonban a B csillag itt is nagyon halvány volt.

A következőket viszont sikerült megfigyelnem:

Az STF 2562-es nagyon szép páros, az A csillag enyhén sárgás színű, a B-t pedig mintha szürkés-zöldes színűnek láttam volna. Az A fényessége 6,95 mg, a B-é pedig 8,69 mg, és ez a fényességkülönbség jól látszik is. 93x-os nagyítással néztem, de már 26x-os nagyítással is feltűnően bontotta a műszer a kettős. A távolság 27,1", és az általam becsült PA 275°.

Az STF 198-at nem jelöltem be magamnak a térképen, hanem ahogy az utána következőt kerestem, egyszercsak felbukkant a látómezőmben. Visszanéztem a térképen hogy mit látok és rájöttem, hogy ez is kettős, majd pedig a katalógusadatok igazolták is amit láttam. 26x-os nagyítással is jól szeparált, az A 9,22, a B pedig 9,80 mg, mindkét csillagot fehérnek láttam. A távolságuk 43,6", a becsült PA 200°.

Az STF 2628-at sikerült ezután megtalálnom könnyedén, mivel egy látómezőben vannak gyakorlatilag az előbbivel. Itt sikerélményem volt, mert egy elég szoros páros, de nagyon szépen látszottak egymás mellett 165x-ös nagyítással (a távolságuk 3,1"). Az A 6,6 mg, a B pedig 8,66 mg, és jól látszódott a fényességkülönbség a kettő között. Az A-t fehérnek, a B-t kissé szürkésnek láttam, de zavaró volt az A fénye, ami eléggé elnyomta a másikat. Az általam becsült PA 340°.

Az STF 2654 volt az utolsó amit sikerült megfigyelnem. Itt szintén egy fehér-szürke párossal volt dolgom. az A 6,96 mg, a B pedig 8,14 mg. A B mintha kissé zöldes is lenne. A távolság a kettő között 14,8", az általam becsült PA 260°. 93x-os nagyítással nagyon szépen látszottak egymás mellett. Itt az volt az érdekes, hogy mindig meg szoktam becsülni a kettősök egymáshoz képesti fényességét, amit úgy csinálok, hogy hasraütésből megbecsülöm az A fényességét (a tapasztalataim alapján), de persze nem hasonlítgatom semmihez, mert csak az egymáshoz képesti különbség a lényeg. És ehhez képest megbecsülöm a B fényességét. Ez volt az egyetlen olyan páros, ahol szinte teljesen pontosan becsültem az A fényességét is (7,0 mg-re becsültem, a B-t pedig 8 mg-re). Persze a jó közelítés az A esetén lehet véletlen is, viszont jó érzés volt látni, hogy a B fényességét jól arányítottam hozzá.

Azt hiszem folytatni fogom a vadászatot, persze legközelebb picit jobban felkészülök és megnézem azt is, hogy milyen a fényessége az egyes pároknak, hogy ne érjen csalódás kint :-)

Naptudósítás - ismét a Polarisból

Tegnap délután volt az első észlelőszakkör a Polaris csillagvizsgálóban. Előtte kicsit korábban felmentem, hogy megnézhessem a Napot. Rettentő büszke vagyok magamra, mert a végére már egyedül kezeltem a kupolát is, amihez amúgy férfi erő kell, szóval rendesen nekiveselkedtem, amikor tolni kellett.

Most kicsit készültem is előre, felvittem a 7 mm-s Planetary okuláromat magammal, hogy tesztelgessem picit. Persze a nagyításba bele sem gondoltam igazából, de itthon a 130/650-essel már olyan jól bevált, hogy gondoltam egy próbát megér ott is.

Nagyon látványos volt a Nap tegnap, a 11302-es csoport minimum binokuláros, de még az is lehet hogy szabadszemes a nagyobbik foltja, ami érdekesen töredezett umbrával rendelkezik. Egy hatalmas fáklyamező közepében van, ami - ahogy a rajzomon is látszik - kinyúl a foltoktól egészen messzire is.
A 11301-es csoport érdekes, laza csoportosulás, több olyan folt-szerűséggel, amik inkább mintha csak penumbrából állnának, nem annyira sötétek, bizonyára melegebb területek.

A 11298-as csoport nagyon furcsa, ahogy kihaladt a korong nyugati széle felé, már elfordulva látszik (dupla penumbra nagyon sok apró pont szerű umbrával), és nagyon jól látszik a körülötte lévő fáklyamező, ami itt szintén kinyúlik a foltoktól befelé is.

A 11299-es csoport igazából mintha csak egy folt lenne, egy hosszúkás, elnyúlt szemet formáló fáklyamező közepén. Ennek a formája nagyon tetszett, ritkán látni ilyen magányoskodó foltot.

Az északi peremhez közel is láttam egy fáklyamezőt, bár ez sokkal kisebb és halványabb volt.

A 11302-es csoport volt a kiszemeltem, amit lerajzoltam nagyobb nagyítással is. Utólag kiszámolva döbbentem meg, hogy a 7 mm-s Planetary 352x-es nagyítást adott a Polaris távcsövén (200/2470-es refraktor), amit még gond nélkül bírt az optikai rendszer! Persze a légkör zavartsága itt már érezhető volt, időnként elhomályosult a kép és nyilván alapból sem volt 100%-osan éles, de mindig egy-egy pillanatokra kitisztult annyira, hogy részleteiben megfigyelhessem a foltokat. Hihetetlen látványt tárt elém, az umbrákat is olyan részleteiben láttam, amilyenben még legfeljebb csak fotókon.
Eleinte azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a rajzolásnak, de aztán végül csak nekikezdtem valahol és mire észbe kaptam, már lerajzoltam az egészet.

Továbbra is azt mondom, nagyon jó élmény ott távcsőbe nézni és lerajzolni a látottakat, megtiszteltetésnek érzem.

Napfoltok nyomában - beindult a Nap

Igazán szépen beindult a Naptevékenység, egészen megugrott a foltok száma. Sosem láttam ennyi csoportot, 7 csoport volt ma a Napon, amiből egynek még számozása sem volt igazából, így maradt kérdőjeles.

A kérdőjelesen kívül a 11293-as csoport található a peremen és igazából mindkettő szép, méretes fáklyamező közepén helyezkedik el.

A 11299-es csoport egy töredezett, aprócska foltokból álló, laza csoport, amiből persze még lehet bármi is. A legérdekesebb a 11295-ös és 11298-as csoport, amik gyakorlatilag egybe érnek, és én személy szerint egy csoportnak tekintettem volna őket, ha a NOAA nem állapítja meg másképp. Érdekesen csipkézettek a foltjai, több letöredezett apró folttal, kiterjedt penumbrákkal.

A 11296-os és 11292-es csoport kisebb, de nem kevésbé érdekesek. Ezeken is megfigyelhető kissé a töredezettség, mivel a nagyobb foltok körül kicsi, apró töredezések is vannak.

Sajnos versenyt kellett futnom ma az idővel, mivel ahogy figyeltem a Napot, egyre tejfölösebb lett az ég és rosszabb lett a láthatóság. Mire befejeztem gyakorlatilag már nem is lehetett részleteket jól megfigyelni rajta, de szerencsére még épp felrajzoltam az utolsó kis foltocskát is.

Szerintem a 95-ös és 98-as csoport lehet, hogy szabadszemes is, nagyon élénken, határozottan látszódnak a napfelszínen.

Remélem ez a foltszám nem csökken a közeljövőben sem, és lesz mit nézni, rajzolgatni.